Építésének ideje és építtetőjének neve ismeretlen. Feltehetően a XIX. század első felében építették szalagtelken, oldalhatáros beépítéssel.
Az épület kő alapra, vályogtéglából épült. A tornác boltívei idomított kőből készültek. Az épület eredetileg egyetlen szobából és a szabad tűzhelyes konyhából állott. A kis szoba egy későbbi időpontban kerülhetett leválasztásra olymódon, hogy a tornác végében látható ajtót lefalazták és a konyhából egy kis sarkot kicsípve, alakították ki. A felmenő falak vastagsága változó, s abban több helyen téka van kiképezve. Az épületen kémény nincs. A füst részben a tetőtérbe, részint a tornácon át távozott az ajtó felett a menyezett síkjában kiképezett 10X15 cm nagyságú nyíláson.
Az épület szerkezete eltér a szokványos típustól. A mestergerenda az épület hossztengelyére merőleges mind a szobában, mind a füstös konyhában. A két helyiséget elválasztó fal felett egy talpgerenda van, melybe ferde csapolással és egyszeri beeresztéssel támaszkodik az ollófa. Az első szarufapór az utcai homlokzatnál a tűzfalon kívül van elhelyezve.
A két ablak közül az utcai kapcsolt pallótokos,az udvari egyszerű gerébtokos; a fa szerkezete a felújítás során cserélve lett.
A szobán duplafalu bélelt ajtó van, a többi nyílászáró egyszerű palló, illetve deszkaajtó. A füstös konyhában lévő kemence teteje téglalap alakú. Belül dongaboltozatos. Hátsó fala egyenesen-, az ajtónál lévő első fala enyhén hátrafelé döntve készült.
Az épületet az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (ma KÖH) az 1970-es évek elején felújította. A felújítás során a tetőre új nádfedés került, a szükséges faszerkezetek cseréjét elvégezték, az épületet kívülről bepucolták. A tornác végében lévő kis szoba egyetlen lakója elhunyt, így lehetővé vált az utolsó boltív kibontása. E boltívben vasvázzal és vasosztó bordával ablak került. Nem lett kibontva a tornác hossztengelyének meghosszabbításában, a szoba hátsó falán látható ajtó.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az épület kő alapra, vályogtéglából épült. A tornác boltívei idomított kőből készültek. Az épület eredetileg egyetlen szobából és a szabad tűzhelyes konyhából állott. A kis szoba egy későbbi időpontban kerülhetett leválasztásra olymódon, hogy a tornác végében látható ajtót lefalazták és a konyhából egy kis sarkot kicsípve, alakították ki. A felmenő falak vastagsága változó, s abban több helyen téka van kiképezve. Az épületen kémény nincs. A füst részben a tetőtérbe, részint a tornácon át távozott az ajtó felett a menyezett síkjában kiképezett 10X15 cm nagyságú nyíláson.
Az épület szerkezete eltér a szokványos típustól. A mestergerenda az épület hossztengelyére merőleges mind a szobában, mind a füstös konyhában. A két helyiséget elválasztó fal felett egy talpgerenda van, melybe ferde csapolással és egyszeri beeresztéssel támaszkodik az ollófa. Az első szarufapór az utcai homlokzatnál a tűzfalon kívül van elhelyezve.
A két ablak közül az utcai kapcsolt pallótokos,az udvari egyszerű gerébtokos; a fa szerkezete a felújítás során cserélve lett.
A szobán duplafalu bélelt ajtó van, a többi nyílászáró egyszerű palló, illetve deszkaajtó. A füstös konyhában lévő kemence teteje téglalap alakú. Belül dongaboltozatos. Hátsó fala egyenesen-, az ajtónál lévő első fala enyhén hátrafelé döntve készült.
Az épületet az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (ma KÖH) az 1970-es évek elején felújította. A felújítás során a tetőre új nádfedés került, a szükséges faszerkezetek cseréjét elvégezték, az épületet kívülről bepucolták. A tornác végében lévő kis szoba egyetlen lakója elhunyt, így lehetővé vált az utolsó boltív kibontása. E boltívben vasvázzal és vasosztó bordával ablak került. Nem lett kibontva a tornác hossztengelyének meghosszabbításában, a szoba hátsó falán látható ajtó.