A Tapolcai-medence északi szélén levő falu Árpád-kori település, bár történeti adatokat csak a XIV. század vége óta ismerünk róla. A csobánci váruradalom falujaként a Gyulaffyak birtoka volt. 1548-ban felégették a törökök. Templomáról adatot nem ismerünk. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletelt templom. Nyugati oldalán alul nyitott torony áll, a hajó északi oldalához sekrestye csatlakozik. A hajót síkmennyezet, a szentélyt, a sekrestyét és a torony alját dongaboltozat fedi. A torony emeletein román és gótikus ablakok vannak.
Keletelt, nyugati végén nyitott aljú torony áll, tetején falazott sisakkal. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású Árpád-kori falusi templom, északi oldalához sekrestye csatlakozik. Hajója síkmennyezetes, szentélye és sekrestyéje dongaboltozatos. A hajóban két vasoszlopon karzat áll. Simára vakolt külső felületein a középkori ablakok látszanak. A kevés késői barokk részlettel 1759-ben újraépített templomról középkori adat nem maradt. 1550-ben ez is elhagyott plébánia volt, miután két évvel azelőtt a törökök Sáskát is felégették.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Keletelt, nyugati végén nyitott aljú torony áll, tetején falazott sisakkal. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású Árpád-kori falusi templom, északi oldalához sekrestye csatlakozik. Hajója síkmennyezetes, szentélye és sekrestyéje dongaboltozatos. A hajóban két vasoszlopon karzat áll. Simára vakolt külső felületein a középkori ablakok látszanak. A kevés késői barokk részlettel 1759-ben újraépített templomról középkori adat nem maradt. 1550-ben ez is elhagyott plébánia volt, miután két évvel azelőtt a törökök Sáskát is felégették.