Falumúzeum

A katolikus egyházi tulajdonban lévő épületet ma látható formájában 1901-ben építették. Ez volt a mindenkori harangozó és családja háza. A régebben itt álló épületben lakott Czimmermann József harangozó, felesége Huber Klára, és három gyerekük. Az 50 évig tisztét ellátó harangozó 1893-ban, a kolerajárványkor halt meg. Az immár újonnan épült házba 1903-ban költözött be az elhunyt harangozó felesége, és Sándor nevű fia, aki 18 éves korától 42 éven át harangozott a hívők épülésére. A nevét Boros-ra magyarosító Czimmermann Sándor kiöregedése után tisztét felesége, Czinege Magdolna látta el 1998-ig.
A harangozók eme egyházi szolgálat mellett földműveléssel is foglalkoztak, így a portán gazdasági épületek is állottak, melyeket a tulajdonosok építettek. Ezek az ólak, az istálló, a fészer ma már nem állnak.
Érdekessége a lakóépületnek, hogy már 1937-ben bevezették a villanyvilágítást.

Az épület ámbitusos parasztház, egymás mögött sorakozó helyiségekkel. Az alapja un. "veres-kő", azaz tégla, mely az idők során betontalpalást kapott. Falazata vályog, eredetileg tapasztással, amit későbben vakoltak. Az utcai homlokzaton két többosztásos keskeny ablak látható, oldalt, az udvar felé nézően, a konyhán és a hátsó szobán szintén 1-1 hasonló. Az ajtók régi, széles, un. kapcsolt gerébtokos ajtók, illetve a konyhán üveges, vastag küszöbbel. A gerendás famennyezetet szép mestergerenda tartja. A tető szelemenes, szarufás, csonka kontyolt, szalagcserép héjazattal. Az első szoba hajópadlós, a konyha köves, eredetileg tapasztott földesek voltak. (A hátsó szobát a múzeum kialakításakor betonozták le.)

A ház beosztása az építés korának megfelelő. Elől található a tiszta-szoba, amit csak különleges alkalmakkor használtak. Középen a gazdasszony birodalma, a konyha, ahol a főzés, mosás, és egyéb házimunkák folytak. A hátsó szobában zajlott a napi teendők végzése, itt volt a kemence is, amihez a kamin-ajtó a konyhában volt. A kemence mögött a pad-feljáró, amely a padlásra vezetett. A padlás célszerű tároló helyként szolgált, ahol terményeket, szerszámokat, a házkörüli munkák eszközeit helyezték el. Az utolsó helyiség volt a kamra, itt van a kemence tapasztott ajtóval, tévővel, kis suttal. Ebben végezték a kemence felfűtését és a kenyérsütést. Azonkívül liszt, termény és eszközök tárolására szolgált.

A ház mögött álltak a gazdasági épületek, melyek ma ugyan már nincsenek meg, de a múzeum kezelői tervezik legalább egy fészer felépítését, hogy mezőgazdasági szerszámokkal, a paraszti élet házkörüli használati tárgyaival bővítsék a kiállítást.

Az udvaron álló gémeskút eredeti gémmel, ostorral, itatóvályúval van felszerelve, valamint látható itt egy fazéktartó ágasfa is.