Pestis szobor

Az 1710-es évektől hatalmas pestisjárvány pusztított az országban, így a faluban is, amely a lakosság egyharmadát elpusztította. A lakosság imája az egekig ért, imádkoztak Szent Rozáliához, aki a járványos betegségek kiemelkedő hazai védőszentje, Szent Sebestyénhez, a keresztény hitéért vértanú halált halt segítő szenthez, valamint Szent Rókushoz, a csodatévő ferences-rendi szerzeteshez, aki a pestisből gyógyulók védőszentjeként ismert.

Miután a járvány éppen Rozália napján ért véget a faluban, ezért 1741-ben állíttattak egy hálaadó szobrot örök mementóként, melynek elkészítését a soproni ifj. Eisenkölbl Lőrinc kőfaragó vállalta.

A megidézett szentek méltóságát, és áldozatos munkásságát is mutató szoborcsoporton a barokk szobrok általános jellemvonásai ismerhetők fel. Ezen műemléken is egyaránt megmutatkozik a gondos faragás, a megidézett szentek méltóságát, a részletes kidolgozás, a körbejárhatóság, a kifejező portrészobrászat.