A sárándi egyházközség 1540 körül, a debreceni reformációval egyidejűleg keletkezett. Első temploma 1572-ben már állt, az írásos adatok szerint részben leégett, 1771-ben már ismét renováltatott. Jelenlegi temploma égetett téglából, sudár toronnyal 1866 és 1868 között épült, romantikus stílusban.
A jelenlegi templom terveit Vécsey Imre készítette. A templom kelet–nyugati tengelyű, kontyolt nyeregtetős, egyhajós. A hajó keleti vége egyenes, apszis záródású. Nyugati homlokzatához 30 méter magas torony kapcsolódik. A tornyot két oldalról rézsútos elhelyezkedésű, hatalmas támpillér erősíti. A toronysisak összetett formájú, törtvonalas. Az egész templom falsávokkal szakaszokra osztott, melynek tükreiben vannak a szemöldökíves, félköríves záródású ablakok, illetve vakablakok. A mezők felső részén fogrovatos párkány található.
A belső tér 10×20 méteres. Korábban vakolt mennyezete és a templommal egyidős, szürkéskékre festett berendezése volt: padok (440 ülőhellyel), szószék, úrasztala, két fakarzat.
2006-ban egy szélvihar következtében megrongálódott a templomtorony faszerkezete és sisakja. Az újjáépítés során ismét viharos szél támadt, s a forgószél rádöntötte a teljesen új, majdnem kész kupolát a hajó tetőszerkezetére. A gyülekezet – lelkipásztora, Szászfalvi Imre vezetésével – minden erejét megfeszítve, közegyházi segítséggel és magánemberek adományából építette újjá a kétszeres viharkárt szenvedett templomtornyot.
Az orgonát, mely a templomhajó keleti végében helyezkedik el, Angster József építette 1893-ban. A templomtoronyban két harang található, a kisebbik 246 kg-os, Hilzer Ignác öntötte 1874-ben, a nagyobbik 352 kg-os, Szlezák László öntötte 1923-ban. A szószéket és az úrasztalát népi iparművész által hímzett úri hímzéses terítők díszítik.
A század eleji adatok szerint a falu lakosai közül 1571 református, 170 más vallású. Az ősi sárándi családok közül a Virágos, a Fekete, a Szegedi és a Gyönyörű családok voltak alkotó tagjai a református egyháznak.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A jelenlegi templom terveit Vécsey Imre készítette. A templom kelet–nyugati tengelyű, kontyolt nyeregtetős, egyhajós. A hajó keleti vége egyenes, apszis záródású. Nyugati homlokzatához 30 méter magas torony kapcsolódik. A tornyot két oldalról rézsútos elhelyezkedésű, hatalmas támpillér erősíti. A toronysisak összetett formájú, törtvonalas. Az egész templom falsávokkal szakaszokra osztott, melynek tükreiben vannak a szemöldökíves, félköríves záródású ablakok, illetve vakablakok. A mezők felső részén fogrovatos párkány található.
A belső tér 10×20 méteres. Korábban vakolt mennyezete és a templommal egyidős, szürkéskékre festett berendezése volt: padok (440 ülőhellyel), szószék, úrasztala, két fakarzat.
2006-ban egy szélvihar következtében megrongálódott a templomtorony faszerkezete és sisakja. Az újjáépítés során ismét viharos szél támadt, s a forgószél rádöntötte a teljesen új, majdnem kész kupolát a hajó tetőszerkezetére. A gyülekezet – lelkipásztora, Szászfalvi Imre vezetésével – minden erejét megfeszítve, közegyházi segítséggel és magánemberek adományából építette újjá a kétszeres viharkárt szenvedett templomtornyot.
Az orgonát, mely a templomhajó keleti végében helyezkedik el, Angster József építette 1893-ban. A templomtoronyban két harang található, a kisebbik 246 kg-os, Hilzer Ignác öntötte 1874-ben, a nagyobbik 352 kg-os, Szlezák László öntötte 1923-ban. A szószéket és az úrasztalát népi iparművész által hímzett úri hímzéses terítők díszítik.
A század eleji adatok szerint a falu lakosai közül 1571 református, 170 más vallású. Az ősi sárándi családok közül a Virágos, a Fekete, a Szegedi és a Gyönyörű családok voltak alkotó tagjai a református egyháznak.