Sajtoskálon a Rupprecht kastély a Metőc patak nyugati oldalán áll, azonban a keleti oldalon is található egy kastély, a Losonczy kastély. A két kastély összetartozott, egy – azonban mégis kettő család tulajdona volt.II. Rupprecht Jánosnak elsőszülött fia volt az 1911-ben elhunyt Rupprecht Kálmán, akinek két leánya született: Alíz és Valerie.
Rupprecht Valeria a tiszaújhelyi Újhelyi Kálmánhoz ment férjhez, ők Sopronban laktak az Újteleki utca 14. Számú házban. Rupprecht Alíz pedig Losonczy Elemér felesége lett – ő itt, Sajtoskálon a cukorgyárat és a birtokokat vezette. Az ős házasságukból is két leány született: René, aki később mint Patzenhofer Herbertné Burgenlandban élt családjával, és Melinda, azaz Kalmár Dezsőné, aki a II. Világháború után (1959) Sajtoskálról elköltözni kényszerült Soporonba. A Szent György utcában lakott. Losonczy Melinda elmondásából maradt meg az utókor számára sok történelmi adat és tény, így a két kastély története, felépítése is.
A Losonczy kastély a cukorgyár mellett épült. Azonban 1922-ig, az átalakítás – antikizálás időpontjáig Losonczy-udvarházként emlegették, ezután azonban már kastélyként. Az átalakítás előtt is a család lakóépületéül szolgált. Külsőleg csak az előreugró részt( rizalit) építették a loggiákkal együtt. A kettős árkádív a kastélyépület mindkét oldalán egy-egy dór oszlopra támaszkodik középen.
A kastély földszintjén – az udvari részen – találjuk a fogadóbelépőt a lépcsőzettel ( az emeletre való feljutáshoz). A belépőtől jobbra a nagyebédlő, míg balra a házmesteri lakás volt. A belépővel szemben az előreugró részben is átnyúlva az alsó hall, tőle jobbra a kis ebédlő, balra a vendégszoba. A konyha a kastélyépületre merőleges traktusában volt elhelyezve, közvetlenül a nagyebédlő mellett. Külön említésre érdemes, hogy a kastélyépület utcai ( nyugati) részén ajtó nem volt. Meg kell még jegyezni azt is, hogy a kastélyhoz kocsialáhajtó nem tartozott.
Az emeleten a lépcsőről feljutva a felső hallba érünk. Tőle jobbra a nagyszalon, balra hálószoba és mellékhelyiségek. A nagyszalonból lehetett kijutni az északi oldali loggiára, a déli oldalon pedig a hálószobából. A loggiák között az előreugró részben helyezkedik el középen a nappali, tőle jobbra a kisszalon, balra egy hálószoba – innen is kijuthattak a déli loggiára. A vendégszobákhoz a felső hallból folyosókon keresztül juthattak el.
A kastélyhoz csatlakozó személyzeti lakás a lakóházzal egy időben épült (1837-47 között). Építészetileg ma azért válik el a kastélyrésztől, mert azt 1922-ben nem antikizálták – bár a kastéllyal egybe van építve.
A kastélytól délre istállók és más nagyobb épületek voltak, melyeket mindig hasznosítottak.
A Losonczy – kastély épületét lakrészekké alakították át, sok sajtoskáli család élt benne, s, az orvosi rendelő is ott kapott helyet. Aztán a rendszerváltás után, 1991-ben kezdődő változások ezt az épületet is érintették. Az orvosi rendelő és az ott lakó családok is „beköltöztek a faluba”. Gazdátlanul maradt a mindig beszédtől hangos kastély. Félő volt, hogy nagyméretű pusztulás áldozata lesz. Aztán több tulajdonosa is volt, míg végül a német állampolgárságú Franz Frederik Mootz vásárolta meg, aki eredeti felépítésében újította fel, s most a falunak ismét büszkeségeként pompázik a Metőc sétány központi helyét elfoglalva.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Rupprecht Valeria a tiszaújhelyi Újhelyi Kálmánhoz ment férjhez, ők Sopronban laktak az Újteleki utca 14. Számú házban. Rupprecht Alíz pedig Losonczy Elemér felesége lett – ő itt, Sajtoskálon a cukorgyárat és a birtokokat vezette. Az ős házasságukból is két leány született: René, aki később mint Patzenhofer Herbertné Burgenlandban élt családjával, és Melinda, azaz Kalmár Dezsőné, aki a II. Világháború után (1959) Sajtoskálról elköltözni kényszerült Soporonba. A Szent György utcában lakott. Losonczy Melinda elmondásából maradt meg az utókor számára sok történelmi adat és tény, így a két kastély története, felépítése is.
A Losonczy kastély a cukorgyár mellett épült. Azonban 1922-ig, az átalakítás – antikizálás időpontjáig Losonczy-udvarházként emlegették, ezután azonban már kastélyként. Az átalakítás előtt is a család lakóépületéül szolgált. Külsőleg csak az előreugró részt( rizalit) építették a loggiákkal együtt. A kettős árkádív a kastélyépület mindkét oldalán egy-egy dór oszlopra támaszkodik középen.
A kastély földszintjén – az udvari részen – találjuk a fogadóbelépőt a lépcsőzettel ( az emeletre való feljutáshoz). A belépőtől jobbra a nagyebédlő, míg balra a házmesteri lakás volt. A belépővel szemben az előreugró részben is átnyúlva az alsó hall, tőle jobbra a kis ebédlő, balra a vendégszoba. A konyha a kastélyépületre merőleges traktusában volt elhelyezve, közvetlenül a nagyebédlő mellett. Külön említésre érdemes, hogy a kastélyépület utcai ( nyugati) részén ajtó nem volt. Meg kell még jegyezni azt is, hogy a kastélyhoz kocsialáhajtó nem tartozott.
Az emeleten a lépcsőről feljutva a felső hallba érünk. Tőle jobbra a nagyszalon, balra hálószoba és mellékhelyiségek. A nagyszalonból lehetett kijutni az északi oldali loggiára, a déli oldalon pedig a hálószobából. A loggiák között az előreugró részben helyezkedik el középen a nappali, tőle jobbra a kisszalon, balra egy hálószoba – innen is kijuthattak a déli loggiára. A vendégszobákhoz a felső hallból folyosókon keresztül juthattak el.
A kastélyhoz csatlakozó személyzeti lakás a lakóházzal egy időben épült (1837-47 között). Építészetileg ma azért válik el a kastélyrésztől, mert azt 1922-ben nem antikizálták – bár a kastéllyal egybe van építve.
A kastélytól délre istállók és más nagyobb épületek voltak, melyeket mindig hasznosítottak.
A Losonczy – kastély épületét lakrészekké alakították át, sok sajtoskáli család élt benne, s, az orvosi rendelő is ott kapott helyet. Aztán a rendszerváltás után, 1991-ben kezdődő változások ezt az épületet is érintették. Az orvosi rendelő és az ott lakó családok is „beköltöztek a faluba”. Gazdátlanul maradt a mindig beszédtől hangos kastély. Félő volt, hogy nagyméretű pusztulás áldozata lesz. Aztán több tulajdonosa is volt, míg végül a német állampolgárságú Franz Frederik Mootz vásárolta meg, aki eredeti felépítésében újította fel, s most a falunak ismét büszkeségeként pompázik a Metőc sétány központi helyét elfoglalva.