Római katolikus templom

1320-26 között már említik a település Szent Katalinról nevezett kápolnáját. 1332-ben papja 8-10 garas pápai tizedet fizetett. A XV. században gótikus stílusban épült katolikus templom a reformátusok birtokába és használatába került a XVI. század közepén.

A település neve 1219-ben a Váradi Regestrumban Vamus névalakban fordul elő.1320-ban Bel- és Külvámos nevű két falurészt különböztettek meg. Szent Katalinról nevezett kápolnáját 1320- 1326-ban említik, papja 1332-ben 8 garas pápai tizedet fizetett. Ekkor már jelentős vámszedőhely és megyei közgyűlések színhelye volt. A XV. században a vámosi vár őrsége és Bebek Imre hárította el a huszitáknak a Sajó völgyében Galgócnál mélyebbre való benyomulását. 1527-ben mezővárosként említik. Földesurai a Bebek családtagok, majd Mágosi Gáspár meggyökereztették a reformációt. A XVII. század közepétől a Keglevich család lett a főbirtokos. A XV. században épült gótikus templomot a reformátusok birtokba vették, és 1700-ban helyreállították. 1746 körül a 200házban lakó református lakosság mellett mindössze 50 gyónó katolikus hivőt találtak itt.

Katolikus templom ekkor már nem volt, a hívek a falun kívül fekvő Keglevich-kastélyházikápolnájába jártak istentiszteletre, itt a gróf időnként udvari káplánt alkalmazott. 1794-ben a sajóvámosi katolikus hívek papot kértek helységükbe, de Eszterházy püspök nem látott reményt óhajuk megvalósulására: “Mi ugyan készek vagyunk az
Instánsok kívánságát tellyesíteni s Lelki Pásztort közikbe rendelni, tsak arrul tétessünk bizonyossá, hogy közöttök a Templom szolgáival betsületessen el élhet. Mert mivel a Plébániáknak regulatioja jobb időkre halasztatott légyen, remélni nem lehet, hogy az felsőség a vámosi plebanusnak tartására a Religionarius Fundusbul mostanság valamit resolvájon”.

Végre 1803-ban, a sajóvámosi katolikus híveknek 20 éven át folytatott sürgetésére, a helytartótanács egy helyi káplán tartására évi 205 Ft- rendelt, Keglevich Károly pedig kastélyában állandó lakást jelölt ki, javadalmazására egy jobbágytelek földjét biztosította. A helyi lelkészség tehát 1803-ban megalakult, bevezették az első lelkészt, Gosztonyi Károlyt. Filiák lettek: Boldva és Pálfalva faluk, Senye és Zbuska puszták. Templom az egész parochiában sehol sem volt. 1806-ban a helyi lelkészséget királyi rendelettel plébánia rangjára emelték, 1811-ben a vallásalap paplakot építtetett. A kastélykápolna eredetileg is igen szűk, megközelítése pedig körülményes volt.

1817-től egymást érték a templomépítés iránt előterjesztett kérelmek. 1843-ban leégett az egész falu, a saját portájuk helyreállításával elfoglalt hívek a templomépítés körüli munkát nem vállahatták. 1845-ben Marco Casagrande egri szobrász művészeisen megrajzolt tervvázlatot készített a Sajóvámoson felépítendő templomról, ezt építészeti kidolgozásra kiadták Farkas József miskolci építésznek, ez azonban rövidesen börtönbe került, meghalt, a szép tervrajz elveszett. Keglevich József kegyúr most Bécsben Pichl Alajos főhercegi udvari építésszel és akadémiai taggal készíttetett egy díszes és túlméretezett templomtervet, erre nézve pedig a helytartótanács 1847-ben úgy rendelkezett, hogy ennél kisebb és kevésbé költséges templomot kell terveztetni.

1865-ben Keglevich István a sajóvámosi uradalmat és kastélyt eladta a református vallású Degenfeld Imrének, aki a kastélykápolna helyiségét saját céljaira kívánta fordítani, sürgette annak kiürítését. 1866-ban az érsekség ismét elkészíttetett egy tervet és költségvetést, de a kormány nem vállalta a 14 000 Ft os költséget, a kevés igával rendelkező hívek pedig megtagadták a kézi és fuvarterheket. 1878-ban Frank Károly plébános újból a VKM-hez fordult, de a tervek vizsgálata további egész évtizedet vett igénybe.

Végre 1886-ban a VKM. a vallásalap terhére engedélyezte az építési költségeket és Szilvásy Nándor rozsnyói építőmester 1887-ben, 80 évvel a plébánia felállítása után, felépítette a plébániatemplomot is. 1889-ben Sajósy Alajos egri festő elkészítette az oltárképet.