Görög katolikus templom

Először 1320-ban említik a települést egy oklevélben, amikor is az Ákos nemzetség egyik ága osztozik ezen a tájon és birtokon. Feltételezések szerint a tatárjárás előtt élt Ákos nemzetségben az a Pál, aki Pálfala névadója lehetett. A törökök kivonulása után a Keglevich család birtokolja a községet, s ők gondoskodnak a falu újratelepítéséről a Rákóczi-szabadságharc után. Ekkor ruszinok érkeznek Pálfalára Kárpátaljáról. Ők a mi őseink. Hitükről tanúskodik a falu címerében található keleti kereszt is. Hozzák magukkal papjukat, sőt talán fatemplomukat is. Ebben a templomban hullat véres könnyeket az Istenszülő képe 1717. január 6-tól február 16-ig. E templom helyére épül 1772-ben a mai templom, mely 26 méter hosszú és 7,30 méter széles. Érdekessége a keleti egyházban szokásos két kántorszék, és a kléroszok számára készült félkör alakú hangvetők az ikonosztáz mindkét oldalán. A templom 70-140 cm vastag vegyes kőfalazatú. Tornya 1892-ben épül, 30 méter magas. Ugyanekkor, Ruszinszkó János parókus idején készül el az ikonosztázion is. Készítői eperjesi fafaragók, és kárpátaljai festő mesterek. Nagyon értékesek a képállvány fafaragásai. Tomasek Mihály parókus idején, 1802-ben készül az első négymázsás harang. 1824-ben egy kétmázsás, 1861-ben egy egymázsás. Az ablakok üvegmintái 1933-ban készülnek el. A hadicélra elvitt középső harang helyére 1950-ben öntenek A-hangú harangot Legeza Sándor parókus szervezésében.

Egyházközségünk legrégebbi anyakönyve 1801-ből való. 1930-ban a község 90 %-a görögkatolikus. Az ötvenes évektől keveredik a település lakossága, de az őslakosság túlsúlya sokáig megmarad. Így a község őrzi görögkatolikus hagyományait az ünnepek és böjtök megtartásában. A templom címünnepe: Pünkösd. Ekkor tartjuk a templombúcsút. A zarándokbúcsún, október harmadik vasárnapján, a kegykép vissza hozatalát ünnepeljük. Szeptember első vasárnapján az Országos Ruszin Búcsút tartjuk meg.

A könnyező kegykép rövid története:
A Mária-kép 1717. január 6-tól február 16-ig könnyezett véres könnyekkel. „Az 1717. év elején Sajó-Pálfalván a görög katolikustemplomban az oltár mellett függő festett képet a hívők sírni és izzadni látták. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy a Boldogságos Szűznek jobb és bal szemén véres könnyek látszottak, amelyek a nagy hidegben sem fagytak meg, egészen február 16-ig könnyezett. Négy hét lefolyása alatt, amíg tartott e jelenség, alkalma nyílt az szemtanúul lenni nem csak a helybeli lakosoknak, hanem a környékbeli embereknek, valamint a katonáknak is, kik azon időben ott teleltek.” „A pálfalvai Mária-kép véres könnyezése- egyike volt a XVII–XVIII. század fordulóján, több helyen feljegyzett Mária – jelenéseknek.” A sajópálfalai hívek között az a hagyomány él a mai napig, hogy a kegykép az egri minorita templomban volt elhelyezve a második világháborúig azon a helyen, ahol ma a Lourdes-i szobor van. 1717-ben az egri püspökség vizsgálta a kegykép ügyét, és a minoritákat bízta meg a kép őrzésével. Figeczky Balázs atya írt az Egyházmegyei Főhatóságnak, ezzel elindította a kegykép vissza hozatalának procedúráját. Balázs atya kutatása során megtudta, hogy a kép a pécs-ürögi templomban van elhelyezve oltárképként. 1968 őszén felkerestük ezt a templomot és valóban találtunk ott egy Szűz Anya-képet, mely a helyi plébános, Kovács Sebestyén minorita atya szerint Egerből került ide, és szerinte ez a kép a pálfalvai Könnyező Szűz Anya eredeti kegyképe.” A kegykép Egerből 1946-ban került Pécs-Ürögre. Pécs-ürögi plébános atya beszámolt arról is, hogy a kép Pécs-Ürögre való el hozatalának nagyon komoly okának kellett lenni. A pécsi püspök atya 1973. június 22-én kelt levelében készségét fejezte ki a kép visszaadásával kapcsolatban. A kegyképet végül is 1973. október 25-én hozták vissza.