Református templom

A történeti Borsod megye északi részén a Sajó bal partján található település büszkesége, a falu központjában lévő egyhajós, keletelt református templom.
A 2001-2003 között elvégzett régészeti kutatások után méltán mondhatjuk, hogy a maguk nemében ritkaságszámba menő, épségben előkerült díszítő elemek országos jelentőségűvé teszik a templomot.

A tudományos vizsgálatok szerint templomunk 1200 körül már állt. A tatárjárás után Kaza a Rátót nemzetség birtokába került, mely nemzetség tagjai a templomot még a XIII. század második felében kibővítették nyugat felé, impozáns toronnyal toldva meg. Az építtetők rangjukhoz és gazdagságukhoz méltó módon díszítették fel egyik legfontosabb birtokuk templomának homlokzatait. A románkori ablakok mellett olyan épségben lévő párkányok láttak újra napvilágot, melyek párjukat ritkítják nemcsak megye, de országszerte is.

A XV. századra Sajókaza mezővárosi rangot kapott, és a környék egyik legjelentősebb településévé vált. 1500 körül a templomot ismét kibővítették, ekkor későgótikus szentélyt kapott. Gótikus szentély ablakai is láthatóak ma már rekonstruált formában.

A templomot a XVI. század vége óta használják a reformátusok, és bár szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkeztek, mégis hozzátettek valamit a templom szépségéhez. A XVIII. század végén népies barokk stílusú festett berendezés került a templomba, melynek egyes elemi máig fennmaradtak (szószék, úrasztala, Mózes szék, karzat).

A 2002-ben elvégzett belső kutatás során a keletei karzat északi végénél megtalálták a szentségtartó álló téglalap formájú fülkéjét, az egykori kőkeret fészkével együtt. A keretfészekbe pontosan illeszkedett a Miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében található vörösmárvány tabernákulum, melynek másolata ma már látható a templomunkban. Alsó részének tengelyében a Tomory család címere látható.