Tájház

2014. augusztus 20-án Sajóbábonyban, a Kossuth út 77. sz. alatt (ahogy a helybéliek nevezik, a Faluban, a városnak a Lakóteleptől jól elkülönülő, ősi részében) ünnepélyes keretek között Tájház nyílt. Az 1888-ban Tóth Ferenc által épített (majd a vitéz Bárány család által megörökölt) paraszti udvar épületegyüttesét: az első házat, a pitvart, a hátsó házat, az istállót, a csűrt és a nyári konyhát mostantól bárki látogathatja, hiszen régi fényében tündököl, vagyis a paraszti életmódnak megfelelően lett berendezve.

A Tájházban 5 enteriőr került kialakításra: az első házban egy tradicionális paraszti szobát tudtunk berendezni helyben gyűjtött tárgyakból. Annak megfelelően karos lócával, komóddal, helyben szőtt futó szőnyegekkel, sifonnal, magasra vetett ággyal, a gerendára felakasztott kemény szárú csizmával, archív családi fotókkal, a Nagy Háborúban kiadott színes Emléklappal és fehér keménycseréppel megterített asztallal, mintha éppen vendégváróban lenne a ház népe, – ahogy mindezt régen is megkívánta a falusi etikett. A tiszta szobában a ház asszonya már szépen felöltözött, mintha templomba készülne, a ház ura, mintha most toppant volna be, hiszen a kalapját éppen hogy lehelyezte a komód sarkára, no, persze, a fiatal lány kissé késésben van, a látogatók megleshetik, még alsó szoknyában találhatják.

A két szoba közötti pitvarban (pitarban) a paraszti konyhai eszközök kerültek elhelyezésre, vagyis a helyükre. Úgymint a vizes lóca a zománcos vederrel és bádoggal, a stelázsi a mozsárral, a fűszer darálóval, a kézi hurka töltővel és a tejes fazekakkal – hogy csak a legfontosabbakat említsük. A kézzel rakott lépcsős tűzhelyet mindkét oldalán és fölötte is konyhai fa-, fém- és cserép edények veszik körül, hogy a főzésnél minden kéznél legyen. Persze, elengedhetetlen a fa mosogató teknő jelenléte is, rajta konyharuhákkal, hiszen az étek elfogyasztása után rendnek és tisztaságnak kell lennie, ahogy erről a szép, kikeményített falvédők is árulkodnak ugyan itt. A konyha ékét a vásárokban begyűjtött, vagy ajándékba kapott festett tányérok jelentették, amelyeket itt is megcsodálhatunk.

A szegénység Bábonyban is sok paraszt embert rávitt arra, hogy a jobb megélhetés reményében kivándoroljon a Tengeren túlra, Amerikába. Ott gyárban dolgozzon parasztként, az összekuporgatott pénzecskéből nagyvárosi polgári ruhákba öltözzön, és amikor ismét haza vetődött, itthon földet, jószágokat és szép bútorokat vásárolva kitűnjön a többi paraszt közül. Mivel továbbra is a földet túrta, de igénye nagyobb lett, így ezt a réteget tekintjük paraszt polgárnak. Az Ő szobáját rendeztük be háttámlás, amerikás kanapéval, tonett asztallal és székekkel, Singer varrógéppel, de a tradicionális komód még nem került ki a modern paraszt polgári szobából, habár rajta már porcelánok és matricás findzsák kapnak helyet. A lágyabb és díszesebb szövetű öltözetváltást a ház asszonyán és kislányán mutatjuk be, a férfi jelenlétéről csak barna színű, polgáriasult kalapja árulkodik.

Sajóbábony és a munkáslét 1949-től, a helyi gyár építésétől, egymástól elválaszthatatlanok. Ezért ez a Tájház is elképzelhetetlen a helybeliek gondolkodásában, hogy itt ne kapjon valamelyik szegletben helyet egy munkás enteriőr. Így is tettünk. A parasztportán a házzal egybeépített, nagy alapterületű egykori istálló új beton alapzatot kapott, szép gerendái és falazata, pedig új színezetet, ahol fele részben a szövés-fonással és a népdalkörrel egybekötött népművészet, fele részben pedig a szocialista ipari munkásélet bemutatása kapott helyet. Benne fellelhetjük az 1940-es évek végén vásárolt robusztus ruhás szekrényt, kinyitott ajtajára akasztva a majdnem földig érő barna, 50-es évekbeli, vastag bőrkabáttal, a három részes, tükrös éjjeli szekrénnyel, három oldalról fa keretes sezlonnyal, persze még fa szobai asztallal, de már a sezlony színéhez igazodó párnás székekkel. Az éjjeli szekrényekről és a kiegészítő bútorokról a nippek ekkor már elmaradhatatlanok voltak, persze, alattuk csipkével. A hangulatot a munkásruhába öltöztetett férfi teszi teljessé.

A nyári konyhát is régi funkciójának megfelelően rendeztük be. Ide a kevésbé féltett, mindennapi használati tárgyak kerültek ki, a tiszta szobák rendjének megvédése és ünnepi alkalmak kori prezentálása miatt. Így ide már karos lóca helyett csak fiókos, felnyitható láda került, ócska asztallal és székekkel, de stabil stelázsival, rajta a főzéshez használatos zománcos edényekkel, tányérokkal, poharakkal. Itt kerültek elhelyezésre (vagy a kamrában) a zsíros bödönök, a disznóvágáshoz, lekvárfőzéshez és befőzéshez szükséges nagyobb edények is.

Mindezeken túl kinti nagyméretű molinókon jelezzük a látogatható kiállítások témáját. 10 db fekvő, üveg vitrinbenhelyeztük el az enteriőrökön túlmutató, de a témákhoz szorosan kapcsolódó, szintén helyben gyűjtött tárgyi és dokumentum anyagokat, amiket a fölöttük informáló, archív fotókat bemutató tablók egészítenek ki. Ezek közül információ gazdagságuk miatt kiemelésre érdemesek: a helytörténetet, a református és a katolikus egyházakat, a népdalkört, a szőtteseket és a 60 éves múltra visszatekintő sporttevékenységet bemutató vitrinek, fotós tablók. A népdalkör tevékenységének és a munkásélet sokszínűségének érzékeltetéséhez nagyméretű benti posztereket is használtunk. De mindezekről győződjenek meg saját szemükkel!