Szent László király templom

A falu ékessége, és legfőbb nevezetessége a templom, amely 700 éves múltra tekint vissza. Három építészeti stílus jegyeit viseli magán. Román stílusú a torony és a nyugati homlokzat. Ugyanezt a stílust képviselik a templom déli falán található lőrésszerű ablaknyílások is.

Gótikus a nyugati főbejárati ajtó, melyen át először egy keresztboltozatos kapualjba jutunk. Innét vezet egy XVI. században épült csúcsíves, kőkeretes ajtó a templom hajójába.

A hajó három barokk boltszakaszos részből áll. Ehhez csatlakozik a félköríves záródású barokk szentély. Szintén barokk jellegűek a déli oldalon található félköríves ablakok.

A sekrestye és az oratórium, valamint a torony oldalán található toldalékok már sokkal későbbi eredetűek. A templom északi oldalán található ajtónyílás egy - jelenleg csak alapjaiban látható - épülethez biztosította a közlekedést. (valószínűleg sekrestye volt) Jellegzetes külső falfestmények az un. gyémántqváderek, melyek a templom felújítása során restaurálásra, illetve több helyen kiegészítésre kerültek. A legelső templomról nem sokat tudunk. A XIII. században épült. Ugyanaz az építőbrigád építette, amelyik a jákit és a csempeszkopácsit. A későbbiekben a templom többször átépítésre, bővítésre került. Eredeti méretei jóval kisebbek voltak illetve lehettek a mostaninak. Ezt egyébként igazolta a felújítás előtt végzett kutatómunka is.

A rumi műemlék plébániatemplomról - vagy annak elődjéről - egy 1307-ben keletkezett oklevél tesz említést. Kegyura az a Móric tárnokmester, aki 1263-ban a falu kegyúri jogait megkapta. Későbbi fenntartója, kegyura a Rumy család volt egészen a XIX.sz. végéig, utolsó fenntartója pedig gróf Széchenyi Imre. Mikortól a gróf kegyúri feladata megszűnt, a hívek gondozzák a templomot.

1418-ban keletkezett egy kérvény, amelyben azt kérik a Szentszéktől, hogy a templom felvehesse Szent László nevét. Az 1674-ben keletkezett Tormássy-féle vizitációból tudjuk, hogy abban az időben a templom a senyei plébániához tartozott. 1697-ben a Kazó féle vizitáció a régi Szent László templomot romosodó állapotban találta. A leírás szerint a torony kőből épült, a tető zsindelye romosodott és beázott. A boltozat is beomlással fenyeget. A berendezést Rumy Farkas Németújvárra viteti, de később új berendezést vásárol a templomnak.
A renoválásra 1736-ban került sor. Új cseréptetővel fedték be, padlózatát téglával rakták ki. Ebben az időben téglakórusa és két bejárata volt. A templomot délről és nyugatról temető vette körül. (1790-ig történt ide a temetkezés, majd a mai falu közepére - Béke utca - helyzeték a temetőt, ahol 1981-ben szűnt meg a temetkezés.)

Az 1758. évi Batthyány vizitáció szerint Rum leányegyházai Töttös, Kopács, Kis Senye, Nagy Senye és Csempesz. Ebben az évben a templom alatt kriptát alakítottak ki a Rumy család elhunyt tagjai temetkezési helyéül, de ide temetkeztek a falu plébánosai is.

1836-ban Rumy Ignác és Ferenc rábadoroszlói patrónusok parancsot adtak, hogy a rumi templomot renoválják. Az építési munkák 1838-ban fejeződtek be.
1845-ben Rumy Ferenc újabb tárggyal gyarapította a templom felszerelését. Egy áldoztató kelyhet és egy misekelyhet adományozott a templomnak.
1857-ben bővítették barokk stílusban a templomot, melyet tükröz a külső falazat kétféle falazású építőanyaga. A középkori rész a toronnyal együtt 2 méter magasságig tégla, fölötte kőfal. A gótikus vakolat fehér színű, kapuja, ablaka szintén gótikus, a déli falon kobaldkék és halvány okkersárga festésű gyémántqváder minta található. Ekkor építik hozzá a mai templom szentély részét, megszűnik az addigi sekrestye az északi oldalon, helyette újat építenek. A jelenlegi renoválás alapján pontosan megállapítható, hogy melyek az eredeti és melyek a barokk stílusban hozzáépített részek.

1928-ban gróf Széchenyi Móric kívül-belül renováltatja a templomot. A templom legutóbbi nagy felújítása 1991-ben kezdődött el a Műemléki Hivatal irányitása és felügyelete mellett. A templom falain és belső terében műemléki feltárások kezdődtek. Ekkor találtak meg az északi falon egy csúcsíves ajtót, amely a templom mellé épült kis helyiséget /valószínüleg sekrestyét/ kötött össze a templomhajóval. Ennek a helyiségnek széles téglafalai voltak /alapjai láthatók is/, a padozatát pedig tégla burkolta.

Az önkormányzat több millió forintos támogatást nyújtott a felújításhoz, azt a Műemléki Felügyelőség is támogatta anyagilag. Ezzel együtt került sor a szentély részben az oltár cseréjére, és a régi oltár helyett új szárnyas oltár készült az önkormányzat anyagi támogatásával, Kiss Sándor és Lesenyei Márta szobrászművészek által.