Református templom

Rudabánya a 14-15. században jövedelmező réz- és ezüsttermelése révén bányavárossá emelkedett. Ennek a korszaknak ma egyetlen hírnöke van a településen: a református templom, amely több évszázad változatos megjelenésű, értékes művészeti alkotásait őrzi.

Eredetileg a XIV. század közepén épült koragótikus stílusban. (Helyén azonban már korábban is templom állhatott.) A következő században átalakították, ekkor késógótikus külsőt kapott. A háromhajós, hálóboltozatos csarnoktemplom a 16. század végén a törökdúlás áldozata lett: évtizedekig tető nélkül, elhagyottan állt. Épebben maradt nyugati harmadát a reformátusok állították helyre az 1660-as években, úgy, hogy a keleti oldalon fallal lezárták, melynek a közepére helyeztek egy későgótikus ablakot az elpusztult részből, a tetőteret pedig sík deszkamennyezettel fedték le. A romosabb keleti részt lebontották, és köveit az újratelepülő falu házaiba beépítették.

A 18. században kis előteret húztak a ma használatos nyugati bejárat elé. Így nyerte el végleges formáját a templom, amely az átépítések és a szakszerűtlen renoválások következtében sokat vesztett középkori jellegéből. A hivatalos műemlékvédelem ezért sokáig nem méltatta figyelemre az egyre rosszabb állapotba kerülő épületet.

Az 1960-as években a közeli külszíni vasércbánya robbantásai és a kedvezőtlen talajviszonyok következtében falai megrepedeztek, a déli oldal egyik (utólag emelt) támpillére pedig elvált a faltól. A templomot az összeomlás veszélye fenyegette, amit az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei megelőztek azzal, hogy 1970-ben elkezdték feltárását. Az alapos kutatómunkát szakszerű helyreállítás követte, amely a falképek restaurálásával 1976-ban fejeződött be.

A település ősi központját uraló, fehérre meszelt falú, magas kontytetős, fazsindelyborítású épület azóta a környék leglátogatottabb műemlékei közé tartozik.