Fülöpi templomrom

Révfülöp a Balaton tó északi partjának festői szépségű természeti környezetében, a 274 méter magas Fülöp hegy lábánál található, közel 1300 lélekszámú üdülőtelepülés. Első írásos említése 1211-től származik, ám a leletek tanúsága szerint, már a római korban is lakott terület volt. A révátkelőjét már a XI. században, a nevét tihanyi bencés apátság Pilip nevű preadiumaként, azaz uradalmi majorjaként említik a források.

A Balaton-parti üdülőtelep Sziget nevű részén, ma mái házak közé beépített területen álló, helyreállított rom. A tihanyi apátság 1211-es összeírásában már szerepel, de ekkor még az Atyusz nemzetségnek is voltak itt birtokai. A XIV. században a helyi Fülöpi és az Örsi Cibrián családoknak is voltak részbirtokaik, sőt a XVI. századig az almádi apátságnak is. A templomról évszámos adatot nem ismerünk. 1860-ban Rómer Flóris és vele együtt Bergh Károly felmérte és ekkor nagyjából a maival egyező állapotban volt. 1953-ban az akkori műemléki hatóság állította helyre, Gerő László tervei alapján.

Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletelt templomrom, szentélyének déli oldalához sekrestye csatlakozik. Nyugati és déli bejárata volt. A hajót valószínűleg síkfödém, a szentélyt és a sekrestyét dongaboltozat fedte. A hajó falai a diadalívvel és a felette emelkedő oromfallal együtt majdnem eredeti magasságukban fennmaradtak. A szentélynek csak az északi fala maradt meg, többi fala és a sekrestyéje is csak a helyreállítás alkalmával került elő. A nyugati falban levő bejárat gazdag bélletű, félköríves kapu, vörös homokkőből. A hajó északkeleti szögletében falazott mellékoltár volt, felette kis hasítékablak.