Szent András plébániatemplom

Bár a Répcevis elődeit jelentő Káptalanvis és Nemesvis neve egy 1225-ből fennmaradt írásos emlékben már szerepel, magáról a templomról egy 1646-os püspöki látogatásról szóló leírás a legkorábbi írásos forrás. A templom valószínűleg ekkor már régóta állhatott, hisz a leírás gazdag felszerelésről számol be.

Egy 1651-es jegyzőkönyv az épület szerkezetét jellemzi; e szerint a templomnak csak a szentélye boltozott, van sekrestyéje, de tornya csak fából készült. Ez a leírás említi, hogy a sekrestye a szentély episztolai oldalán volt, mely megerősíti azt a feltevést, hogy a templom valaha másképp feküdt, mint ma. Ezt Kozmár Pál plébános, a templom krónikása is belefoglalta 1847-ben elkezdett templomtörténeti írásába. Ám egy későbbi püspöki látogatás jegyzőkönyve szerint 1722-ben épült a templom és 1766-ban tornyát bádoggal fedték. Ezt követően 1776-ban építették újjá.

E nagyarányú átépítés alkalmával a templom többszörösére bővült az újonnan emelt hajóval (a jelenlegi főhajó). Nagyjából a mostani állapotnak felel meg az építkezés. A korra jellemző csehboltozat valószínűleg utánzata az 1868-ban bedőlt mennyezetnek. A hajót tengelyére merőleges hevederek tartják. Az oldalfalak sekélyek, árkádot alkotnak. Ebben helyezkednek el a félköríves záródású ablakok. Az orgonakarzatot két erős pillér és három körív tarja, alját csehboltozatokkal képezték ki. Az énekes karzat alatt lévő kereszthajó jellegű részhez csatlakozik a nyugati oldalon a torony, a keletin pedig egy keresztboltos szakasz.

Itt megfigyelhető az egészen eltérő szerkezet a templom többi részéhez viszonyítva, amely mind a boltozat formájában, mind az ablakok esetében – szűkebb és jóval kisebb, hegyes csúcsban záródó ablaknyílások, melyek a gótikus stílus jegyeit hordozzák - megmutatkozik. Ezt a nyugati irányú templomformát tartja a hagyomány az eredeti templomnak. Mivel pedig a vélt szentélyhez ma benyíló tapad (a jelenlegi bejárat), abban hitte a krónikás is megtalálni az 1651-es leírás által említett sekrestyét. (A jelenlegi sekrestye a nyugati oldalon fekszik és a szentélybe nyílik. 1845-ben kirabolták, ekkor gazdag felszerelésének java része eltűnt. Kozmár Pál plébános különösen a gyönyörű monstranciát sajnálta.) Ez a szerkezeti felépítés rendkívül sajátossá teszi a templomot. Ilyen bejárati megoldást nem nagyon lehet találni más templomok esetében.

Az épület kívülről elég egyszerű. Ránézésre, mintha a román és a gótikus stílus keveredne egymással. De a templom nagy része csak a késő-barokk korhoz sorolható. A formai eltérés valószínűleg annak az eredménye, hogy az átépítések, építkezések és bővítések során igyekeztek a templom eredeti formájához és stílusához hűek maradni. A román korra jellemző szerkezet és vaskos falak is arra utalnak, hogy a templom – már említett - legrégebbi, eredeti része valamikor az 1300-as években épülhetett.

A számos átépítés miatt azonban meglehetősen nehéz következtetéseket levonni, valamint pontos adatok sem állnak rendelkezésre a templom legkorábbi formájával kapcsolatosan. 1897-ben az egész épületet támasztópillérekkel vették körül, még a trapézformájú nyugati homlokzathoz is hozzácsatoltak négyet. Ezt a módszert a mélyúttal határos erődszerű oldal esetében is alkalmazták.

A jelenlegi torony, mely a nyugati fal előtt áll 1766-ban épült. Egyszerű építmény, melyet a kiugró falsávok négy szintre bontanak. A toronyszoba körül az erősebben tagolt párkány fölött félköríves záródású ablakok helyezkednek el. Az alsóbb emeletek esetében szűk, keskeny, lőrésszerű ablaknyílások jellemzők. Egy ideig lapos sátortető pótolta a magas sisakszerű toronytetőt, amely egy vihar során rongálódott meg. A keleti oldalon a hajó elé ugró – az egykori sekrestyeként már említett – bejáró oldalába falaztak három ágyúgolyót, melyek 1848 őszén a horvátok átvonulásakor maradtak itt.