Tájház

A répáshutai tájház a 20. század első felét tükröző népi építészetet, lakáskultúrát reprezentálja.

A Tájház kialakítását helyi igény kezdeményezte, ami nagyjából egybeesett a település fennállásának 200. évfordulójával. A település szélére eredetileg csordaháznak építette a község a tájháznak helyet adó objektumot. Az L alakú épületutcai frontján álló két helyiséget lelkes lokálpatrióták gyűjtőmunkája és segítsége révén rendezték be 1989 nyarán.

A lakóépület két helyisége idézi a két világháború közötti répáshutai lakások egyszerű berendezését.

Az első helyiség a konyha, ahol a belépővel szemben, az ablak előtt karoslóca húzódik, előtte asztal és székek. A bal sarokban csikósparhet, mellette konyhai eszközök. Jobbra, a kamrát is szimbolizáló térben ugyancsak a háztartás és a konyha eszközei: tepsik, káposztagyalu, fa szakajtók, köpülő, mángorló, hurkatöltő, sajtár, sótartó, kanáltartó és fakanalak. A szobába vezető ajtó felett keménycserép tányérok.

Az egyszerűen berendezett szoba közepén asztal és székek állnak, mögöttük komód. A komódon a bükki huták üvegtermékei és tányérok, fölötte tükör található. A szoba bal, ablak felé eső oldalán ágy és régi sifon, a másik oldalon ugyancsak ágy található, végében mennyasszonyi láda, fölötte szentképek.

Az udvaron áll a csűr, mely a széna tárolására szolgált, valamint különböző használati eszközök vannak kiállítva.

Szegényes, letűnt világot tükröz a tájház berendezése, ami nem csupán az odalátogatók számára ismeretlen, hanem a ma valóban virágzó Répáshuta lakóinak is. Eltűnőben van az az idős generáció, amelyik még megélte az egykor szegény bükki hutatelepülések régi világát. A tájház talán éppen azt szolgálja, hogy a maiak megismerjenek valamit eleik életéből, s emlékeikben jobban tiszteljék őket.