Német Nemzetiségi Tájház

Az épület eredetileg két család otthonául szolgált. A közös konyhából - pitvarból nyíltak a szobák. Az elsőszoba az utcára néz, ez volt az egyik családé, a másik család az udvarra nézőt lakta. Az elsőtér a "tisztaszoba" funkcióját látta el, míg a belsőtér a főzés és a hétköznapi tartózkodás színtere lehetett. Ma ezt az állapotot már nem találhatjuk.

Az udvarra egy, az utcára két szimmetrikusan elhelyezett ablak néz. Az utca két ablaka köré került a komót. Teteje hímzett terítővel takarva ad helyet az ünnepi étkezés céljait szolgáló keménycserép és fajansz findzsáknak, bögréknek, tányéroknak és csészéknek. A fal melletti részen sorakoznak a kegytárgyak. A komót fölött nagy tükör lóg a falon, körötte apró szentképek.

A szoba három falát változatos témájú szentképek és hímzett falvédők díszítik. A bal első sarokban áll a karoslócák által körülfogott asztal, fölötte díszes petróleumlámpával. A hátsó fal mentén egymás végében két magasra vetett ágyat találhatunk. Jobbról, a keresztfal mellett áll a tűzhely, a hagyományos cserépkályha, mögötte kőből rakott alacsony fekvőhely a gyerekeknek. A konyha központi terét, a kéményalját a négyzetes alakú fekvő kemence tölti ki. A helyiség fölött kőből mívesen rakott, boltozatos szabadkémény áll. A szabad falfelületeken sütő- és főzőeszközök sorakoznak.

A konyha után a hátsó szoba következik majd a kamra. Amikor a két család osztozott a lakóházon, ezt a helyiséget is kettéválasztották. Az épület utolsó helyisége az istálló: végében kőből rakott, faperemmel ellátott jászol, jobbról egy dikó áll, valamint itt látható a fajárom is. A gazdasági udvaron találhatjuk az épület sarkához ragasztott tyúkólat, a telekhatár mentén egy félereszes színt, valamint itt áll még a hidasól is.