Református templom

A középkori egyházat az 1332-37 évi pápai tizedjegyzék említi. 1669. évi katolikus templomösszeírás szerint félig romos kőtemplom volt itt. Az 1700-as évek első harmadában azonban már a templomot és a plébániát a református prédikátor használta, 1744 fatemplom állt, de ez egy 1790-ben bekövetkezett földcsuszamlás következtében összedőlt.

A ma álló templom építéséről a toronybejárat fölött és belül az oldalajtó felett elhelyezett tábla tudósít: 1841-1843, illetve 1882. A templom órapárkányos tornya 27 m magas. A templom íves oromfallal csatlakozik a toronyhoz, déli oldal közepén szép barokk íves oromfalú bejárati előcsarnok található. A 9x20 m-es belső térben íves dongaboltozat , a torony felől egy fakarzat és 220 ülőhely van. Gazdag faragású coft stílusú kőszószéke és feljárata áttört mellvéddel készült.

A szabadon álló, homlokzati tornyos, késő barokk templom műemlék jellegű.