Jászai Mari Emlékház

A klasszikus ókori és Shakespeare-tragédiák, történelmi és társadalmi drámák hősnőinek megszemélyesítéséért a „nemzet tragikájának” nevezett színésznő (1850-1926) Rábatamásiban 1909-ben vásárolt egy házat nyári pihenőhelyül. Választása azért esett erre a rábaközi falura, mert öccse, József akkor már évtizedek óta ott volt kántortanító. Az ő népes családja körében töltötte nyarait.

Az ászári ácsmester leánya komolyabb iskolázásra nem számíthatott, amikor a színészi hivatást választotta. A szülői házat elhagyva, támasz és segítség nélkül indult a világnak. 17 éves volt, amikor a Fővárosi Lapokban azt írták: „Nem szoktunk babérokat előlegezni, de azt hisszük, bátran nyújthatunk egy levelet annak a kis leánynak abból a koszorúból, amit majd egykor az ország a fejére tesz.”

Jászai Mari a mindmáig első, az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színház színésznője lett – győri, budai és kolozsvári pályakezdése után – 1872-ben, a Bánk bán Gertrudis királynéjának szerepében. „A legigényesebb külföldi és hazai kritikusok is meghajoltak” előtte. De egyedül is, szavalóestjein is elsöprő sikert aratott. Útja lényegét növendékeinek, a színiakadémia hallgatóinak a következőképpen fogalmazta meg (1893): „Önök a legnehezebb pályát választották, mikor elhatározták, hogy színészekké lesznek. Minden más pályán van megállapodás, minden mesterséget ki lehet tanulni. Nekünk minden nap tanulnunk kell, folyton, szakadatlanul…, mert amely nap nem tanulunk, amely nap megállapodunk: lefelé csúszunk. A színészet nem valamilyen szakma, amelynek a végére lehet járni. A színész csak haladhat, célhoz soha nem ér”.

A ház eredeti, első két szobája ma emlékhely, 1954-ben Gobbi Hilda és Magyar Bálint szinháztörténész avatták fel. 50 évvel később helyreállítását a NKÖM, berendezését (Jászai Mari itt használt bútoraival, tárgyaival, szerepképeivel és életének más dokumentumaival) az Ernst Múzeum támogatta.