Szent Miklós körtemplom

A Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt templom építésének idejét pontosan nem ismerjük. A régészek a XII. század vége és a XIII. század első fele idejére datálják. A kör alaprajzú templom (rotunda), félköríves boltozott szentéllyel és ugyancsak boltozott patkóíves sekrestyével épült. Eredeti ablakai közül a szentélyablak maradt meg, míg a sekrestye és a hajó északnyugati ablakát a kutatás során tárták fel, majd állították vissza.

A török időktől elhagyott templomot 1720-ban újították fel, boltozták a hajót, és egyúttal dél felé bővítették. A bővítés során a hajó magasságát csökkentették – a középkorban körülbelül egy méterrel lehetett magasabb – ekkor alakult ki a mai párkánymagasság. A torony a XVIII. század végén épült. Az újkorban nem volt önálló plébánia, 1783-tól Árpás filiája.

A templomot és a körülötte található egykori temetőt terméskőből rakott kerítés vette körül, melyet azután lebontottak. A mai házak a régi kőkerítés mentén épültek. Az építkezések során rengeteg csontmaradvány került elő, de az ásatás során a templom belsejében is találtak sírokat. A XIX. század elején a szentélybe új oltár került. A szentélyfaltól elhúzva felépített falazott menza mögé az oltár architektúra kereteibe a két szent király, István és László képét festették.

A templom legutóbbi helyreállítás előtti képe a XX. század elején alakult ki. 1913-ban készült a legkorábbi fényképeken már látható fémlemezfedés. Jelentős változást hozott belsőben az 1927-es kifestés. Ennek során a teljes templomteret díszítőfestéssel kifestették és a hajó nyugati oldalára egy fagerendás alacsony karzatot építettek be.

Mivel a templom értékével az egykori Országos Műemléki Felügyelőség (ma Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) szakemberei is tisztában voltak, felmérve a templom műszaki állapotát már az 1970-es években programtervet készítettek a helyreállítására.

A falu közössége, akkori polgármestere a 90-es évek elejétől sürgette a templom megújítását. Az 1995 őszén kezdődött kutatási és helyreállítási munkák 2000-ben fejeződtek be. A templom új, fazsindellyel borított tetőszerkezetet kapott. A falazott oltármenzát elbontották, és a szentélyfalhoz tapasztva építették újjá. A helyreállítás során lehetőség szerint rekonstruálták a középkori részleteket, az 1927-ben épített karzat lebontásával visszaállították a templomtér XVIII. századi egységét. Rekonstruálták a szentély Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázoló falképét, az 1810-ben festett oltárképet, a szószéket, az oltár tartozékait. Új liturgikus berendezés, padok készültek.