A településnek az 1700-as évek elején harang nélküli, famennyezetes temploma volt.1759-ben burkolták be, illetve építették boltozattá barokk stílusban. A szószék és az oltárkép 1780-as évekből származik. 1804-ben is volt építkezés, majd 1886-ban Zalka János megyés püspök idejében alakult ki mai formája. A torony kórussal bővült.
Rábakecöl 1900-ban önálló plébániát akart, a rendelkezésre álló telek üresen állt. 1912-ben a templom jövedelméből 68 000 koronát el is különítettek a célra, így új templomot és plébániát lehetett volna építeni, de a világháború ezt meghiúsította. A templom a II. világháborúban belövéseket kapott, szétlőtték a plébánia melléképületét is. Helyreállítása hamar megtörtént, kifestését az 1957-58-as években Botka Lajos pélábános idején Samodai József végezte.
A toronyban eredetileg négy harang volt, ám a háborúban kettőt elvittek, melyek a mai napig nem kerültek pótlásra. A középkortól a múlt századig Szent István, az egyház első vértanúja volt a templom védőszentje. Ekkor tartották a búcsút. A vértanú emlékét festmény és szobor is őrzi.
A törökök feletti, 1517. október 7-i lepantói győzelem emlékére szt. V. Piusz Pápa rendelte el 1573-ban a Rózsafűzér Királynője ünnepét. 1716-ban vették fel a Római Kalendáriumba. Valószínű, hogy az 1886-os újjáépítésnél választották a templom új védőszentjévé a Rózsafűzér Királynőjét. A Búcsú ünnepe innentől október első vasárnapja.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Rábakecöl 1900-ban önálló plébániát akart, a rendelkezésre álló telek üresen állt. 1912-ben a templom jövedelméből 68 000 koronát el is különítettek a célra, így új templomot és plébániát lehetett volna építeni, de a világháború ezt meghiúsította. A templom a II. világháborúban belövéseket kapott, szétlőtték a plébánia melléképületét is. Helyreállítása hamar megtörtént, kifestését az 1957-58-as években Botka Lajos pélábános idején Samodai József végezte.
A toronyban eredetileg négy harang volt, ám a háborúban kettőt elvittek, melyek a mai napig nem kerültek pótlásra. A középkortól a múlt századig Szent István, az egyház első vértanúja volt a templom védőszentje. Ekkor tartották a búcsút. A vértanú emlékét festmény és szobor is őrzi.
A törökök feletti, 1517. október 7-i lepantói győzelem emlékére szt. V. Piusz Pápa rendelte el 1573-ban a Rózsafűzér Királynője ünnepét. 1716-ban vették fel a Római Kalendáriumba. Valószínű, hogy az 1886-os újjáépítésnél választották a templom új védőszentjévé a Rózsafűzér Királynőjét. A Búcsú ünnepe innentől október első vasárnapja.