Százéves hársfa

A Vas megyei Rába-menti Püspökmolnári lakossága szereti a fákat, az erdőket. Községünket délről ártéri erdők, északról pedig régebben tölgy-, ma fenyőerdők határolják. Több száz éves okiratok igazolják, hogy az itteni gazdák a makkot, a gubacsot is hasznosították.

Erzsébet királyné emlékére hársfákat ültettek a templomkertben, az első világháború áldozatainak emlékére pedig szintén hársfákat a temetőkben. Tisza István emlékét tölgyfa idézi az egyik temetőben. A 20. század második felében lucfenyőket ültettek a házak elé, újabban szilvafákat és tujákat.

Falunk egyik mellékutcájának (az egykor önálló Molnári községnek) a végén, egy régi parasztház előtt azonban áll egy rejtélyes óriás, amit csak százéves hársfaként ismernek a helyiek. Korát nem tudja senki, de mivel már 30 éve is így hívták, így talán 120-150 éves is lehet.

Ha ez a fa mesélni tudna biztosan elmondaná, hogyan vitték a parasztok őrölni a búzát az 1766-ban felállított hajómalomba, vagy az asszonyok mosni a ruhákat a Rábához. Mesélhetne arról, hogyan randevúztak a helyi parasztlányok a közeli kastélyban lakó Festetics- vagy a Kinsky-grófok kocsisával, vagy arról, hogy milyen táncot lejtettek alatta a szórakozó falusiak a szüreti felvonulások alkalmával.

A Százéves hársfa ma is fontos tájékozódási pont ott a faluvégen. Mellette vezet az út a strandként használt ún. Pápai-öntésre, a molnári horgásztanyákhoz, újabban pedig a pár hete átadott csónakkikötőhöz is.