Római katolikus templom

A régészeti leletek bizonysága szerint a terület már a honfoglalás előtt lakott volt. A kora Árpád-kori településről nem sokat tudunk, mivel írásos források nem maradtak fenn. A település nevét először az 1220 körül készült Váradi Regestrum említi. Az 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben Polkar névalakban fordul elő és ekkor már bizonyíthatóan, mint templomos hely szerepel.

A középkorban a Perényiek, majd a Hunyadiak birtoka. 1493-ban Bakócz Tamás még, mint egri püspök szerzi meg magánbirtokul, majd 1501-ben átadta az egri káptalannak. Miután a káptalan 1596-ban a török elől menekülni volt kénytelen, a polgáriak 1613-ban, Forgách Zsigmond országbírónál hajdúszabadságot biztosító oklevelet tudtak kieszközölni, ezzel több mint egy évszázadra megszűnt a káptalannak a földesúri joghatósága, s a település betagozódott a hajdúvárosok sorába.

A reformáció is elérte településünket, így az 1699-ben készült templomösszeírás szerint polgáron a reformátusok kezében van egy nagyobb méretű kőtemplom, a katolikusok jelenlététről ebből az időszakból nincs tudomásunk.

1699-től a káptalan megkezdte visszaperelni a birtokjogát a lakosságtól, a birtokbavételt 1702-ben megpróbálták, de a polgári hajdúk ellenálltak. A birtokper a Rákóczi-szabadságharc miatt egy évtizedre félbeszakadt. 1716-ban a lakosság a katonai karhatalommal való fenyegetésre kénytelen volt a káptalan földesurasága alá visszahelyezkedni.

1723-ra a református lakosság szinte teljesen elköltözött, így a káptalan 1727-ben katolikus jobbágyokkal újratelepítette és visszaállította a plébániát is.

1733 körül elkezdték az új templom építésére való előkészületeket. A templom felszentelésére 1748-ban került sor. Az építtető Komáromy János egri kanonok volt. A hívek az 1738/40. évi pestis idején tett fogadalmukat teljesítve a temető közepén Mária- kápolnát építettek 1768-ban.

Ez a templom 1848 körül már szűkösnek bizonyult, a boltozata és tornya meggyöngült, ezért lebontották, s új, impozánsabb templom építésébe fogtak Hild József tervei alapján. A ma álló templomot 1858 augusztus 15-én szentelte fel Bartakovics érsek a Nagyboldogasszony tiszteletére. 1945-ben a Homlokzati hegyessisakos torony és Kovács Mihálynak Mária mennybevitelét ábrázoló oltárképe elpusztult. A helyreállítást azonnal megkezdték és 1947-re újra használhatóvá tették, de teljes felújítása csak 1958-ra fejezodött be.

A tetőszerkezet hibás volta miatt azonban a hajó beázott így szükségessé vált a templom belső renovációja, 1969/70-ben, amikor is új belső festést kapott a templom Kákonyi Asztrik által, majd megtörtént az új liturgikus tér kialakítása is.

Az 1873. évi kolera járvány megszűnésének emlékére a hívek fogadalmi Kálváriát emeltek a régi temető helyén.