Pogányi-tó

Pogány, régi település, mely az Árpád-korból származik. 1181-ben már írásos említést tesznek róla. A török idők alatt elnéptelenedett településre az 1700-as években délszlávok érkeztek, először szerbek, majd horvátok. Előbbiek távozását német és magyar telepesek pótolták. Napjainkban 100 feletti létszámmal rendelkezik a gondozott kis település.

A falu szélén, 1972-ben völgyelzáró gáttal létesítették horgásztavat, amely a rendezett környezetéért Széchenyi-emlékplakettet is kapott. A tó az üzemelési engedélyét 1977-ben kapta meg, így ha csak innen számolnánk létezését, a víz akkor is már túl lenne a harmadik x-en. Fontos megjegyezni, hogy a tó még nem volt leengedve és már a kezdetekben is komoly halak kerültek bele.

Adottságok:
A nyugati part a halőrháztól a befolyó felé eleinte akadós, a parton nádas szegélyezi. A víz sekély az északi részen, a gát felé folyamatosan mélyül. A halőrháznál kb. 1.7 méter mély a stégek előtt. Ez a közepe felé kicsit még mélyül. Ezen a szakaszon egy rövid akadó sor (néhány tuskó) fut a parttal párhuzamosan.

A legmélyebb rész 3-3,3 méter mély, a kíméleti terület előtt, a gátnál található. A jobb part végén kiterjedt tuskós-akadó található a kíméleti terület felé dobva. Helyenként (de csak foltokban) kemény, márgás a tó alja, vélhetően ezt a mederben feltörő források okozhatják.

A nagyhalra horgászók is megtalálják számításukat, sőt már több versenyt is lebonyolítottak. A nagy sikerre való tekintettel 2014-től megrendezésre kerülnek – az egyéb versenyek mellett – a „fogd meg és enged vissza” hódolóinak megmérettetései – a Nagyhalfogó versenyek. A tó nagyponty állománya kiváló, több 20+-os ponty került már partra, kapitális harcsák, amúrok, süllők és csukák lakják.