Rákóczi-kastélyrom

A helység az álmosdi Chyre nemzetség pocsaji ágának ősi fészke, okleveleinkben először 1291-ben "Puchey" néven tünt fel, mint az Ákos nembeli Salamon birtoka. Az 1347-ben kelt oklevélben, egy határjárás kapcsán "possessionis Poch", majd 1415-ben "Pacha" alakban szerepel. Ebben az időben Pocsaji Péter és László, valamint Álmosdi János és László birtoka, amikor ez utóbbi Zsigmond király engedélyével itt várkastélyt építettett.

Bajomi János és Benedek birtoka 1514-ben, akiket a Dózsa féle parasztlázadáskor öltek meg. Szapolyai János ezután Czibak Imre vezérének adományozta, aki 1544-ben Gritti bosszújának esett áldozatául. Ezt követően Martinuzzi György váradi püspök kezére került, majd ennek 1551-ben történt megöletése után Zaberlin püspöké lett.

I. Rákóczi György fejedelem birtoka is volt, aki 1641-ben az Ér és a Berettyó közötti területen, a régi földvár helyén várat épített. A várnak az Éren alul hídja és emeletes kaputornya is volt, középen pedig a fejedelem lakóépülete és egyéb lakóházak épültek. A várat négy bástya erősítette, a váron belül állt a község melletti egykori nagy emeletes vámház. Ebben a várban tartotta 1653. január 10-én Bornemissza Annával lakodalmát a későbbi erdélyi fejedelem, Apaffy Mihály.

A várkapitány 1660-ban Pósa György, hadnagya Veer János volt, amikor Szejdi pasa csapatával az erősséget megrohanta, elfoglalta és lerombolta. Egy év múlva azonban Szinán pasa újra felépítette. A vámház a hagyomány szerint egy emelettel magasabb volt, de azt az 1750-ben történt kijavításkor leszedték. Ekkor találták meg az omladékok között azt a Lórántffy Zsuzsanna nevével bevésett kőtáblát, amelyet az építők állítólag a Berettyóba dobtak.

E váron kívül Pocsajnak három kisebb földvára is volt: Leányvár, Hosszúzugi vár és Hídközi vár. A Leányvárról a hagyomány azt tartja, hogy azt Marót fejedelem Hanza nevű leányával, menyasszonyi ajándékul adta Árpád fejedelem fiának, Zoltánnak. Az udvarház területén Módiné Dr. Nepper Ibolya (Debreceni Déri Múzeum) végzett ásatásokat 1998-ban.