1987. szeptember 19-én az országban elsőként a községben felavatták a II. világháborúban elesettek emlékművét, mely a katolikus temetőben található. Az avatásról és az építés körülményeiről több újság és a Magyar Televízió Ablak című műsora is beszámolt.
A Szabad Föld című újság a következőképpen tudósít:
A nagy orosz síkságokon levő jeltelen sírokban nyugvó halott katonák is mártírjai a nép Magyarországának. - írja Nemeskürty István, a neves történész.
E gondolat késztette a Tolna megyei több mint ötezer lakosú Pincehely népét arra, hogy egy monumentális művel örök emléket állítson a II. világháborúban cinikusan halálba hajszolt fiainak. Nemes törekvésüket támogatta a Hazafias Népfront, a helyi Vörösmarty Mihály Termelőszövetkezet, amely negyvenezer forint készpénzzel, fuvarral, anyaggal, tagjai pedig társadalmi munkával járultak hozzá az emlékmű felállításához. Az egyház a forgalmas országút mentén fekvő temető legszebb pontján biztosított helyet.
A cselekvésben, az anyagi áldozatban ismét együtt volt az egész község, mint már annyiszor. A honismereti szakkör tagjai fáradhatatlan munkával kutatták fel az elesettek hozzátartozóit; sajnos az akkor még jóval kevesebb lelket számláló falunak mintegy 120 fia nem tért vissza szülőhelyére.
Amikor már minden együtt volt, felkeresték a fővárosban élő Borbás Tibor Munkácsy-díjas szobrászművészt, hogy alkossa meg az emlékművet. A művész, a Művészeti Lektorátus véleménye szerint is csodálatosan szépet alkotott, a halál előtti pillanatban levő fiatal honvéd rendkívül szép, magas színvonalú ábrázolásával.
Az emlékmű szeptember 19-i avatásán ott volt szinte az egész község, ott voltak az azóta innen elköltözött özvegyek, unokák, dédunokák; meghallgatták Bodor Tibor SZOT-díjas színművésznek, a Madách Színház tagjának avatóbeszédét. Együtt emlékeztek azokra a fiatal emberekre, akiknek katasztrófája is egyik megelőző mozzanatává vált az új Magyarország építésének.
Az ország első ilyen emlékműve, amely emlékeztet a nem honi földbe nyugvó katonákra, s egyben üzenet az utókornak is, hogy soha többé ne legyen háború...
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A Szabad Föld című újság a következőképpen tudósít:
A nagy orosz síkságokon levő jeltelen sírokban nyugvó halott katonák is mártírjai a nép Magyarországának. - írja Nemeskürty István, a neves történész.
E gondolat késztette a Tolna megyei több mint ötezer lakosú Pincehely népét arra, hogy egy monumentális művel örök emléket állítson a II. világháborúban cinikusan halálba hajszolt fiainak. Nemes törekvésüket támogatta a Hazafias Népfront, a helyi Vörösmarty Mihály Termelőszövetkezet, amely negyvenezer forint készpénzzel, fuvarral, anyaggal, tagjai pedig társadalmi munkával járultak hozzá az emlékmű felállításához. Az egyház a forgalmas országút mentén fekvő temető legszebb pontján biztosított helyet.
A cselekvésben, az anyagi áldozatban ismét együtt volt az egész község, mint már annyiszor. A honismereti szakkör tagjai fáradhatatlan munkával kutatták fel az elesettek hozzátartozóit; sajnos az akkor még jóval kevesebb lelket számláló falunak mintegy 120 fia nem tért vissza szülőhelyére.
Amikor már minden együtt volt, felkeresték a fővárosban élő Borbás Tibor Munkácsy-díjas szobrászművészt, hogy alkossa meg az emlékművet. A művész, a Művészeti Lektorátus véleménye szerint is csodálatosan szépet alkotott, a halál előtti pillanatban levő fiatal honvéd rendkívül szép, magas színvonalú ábrázolásával.
Az emlékmű szeptember 19-i avatásán ott volt szinte az egész község, ott voltak az azóta innen elköltözött özvegyek, unokák, dédunokák; meghallgatták Bodor Tibor SZOT-díjas színművésznek, a Madách Színház tagjának avatóbeszédét. Együtt emlékeztek azokra a fiatal emberekre, akiknek katasztrófája is egyik megelőző mozzanatává vált az új Magyarország építésének.
Az ország első ilyen emlékműve, amely emlékeztet a nem honi földbe nyugvó katonákra, s egyben üzenet az utókornak is, hogy soha többé ne legyen háború...