A Pilis testét behálózó erecskéken át eredő, az Orosdy kastély fölötti barlang hármas forrásának vizéből elindulva, mintegy édesanya méhéből, éltető víz fakad, melynek jövője az alapok erejétől származik. Benne van feloldva Atilla, és Árpád vére, Szent István által Égi Édesanyánknak felajánlott és ennél fogva Mária országa, Nagyasszonyunk féltő szeretete, történelmünk dicső emléke. A három forrás piros fehér zöld színe eggyé olvadva folyik ki a kerámia cső végén, melynek minden cseppjében ott csillog a hazaszeretet.
Hazánk sok-sok évszázadának sorsát a Pilisnek, ennek az uralkodói központnak, az itt tartózkodó Szent Koronának gondoskodása őrizte. Árpád házi királyaink hazaszeretete nélkül ez a nép elveszett volna. Ezért éltető és sajátos ízű ennek a pilisszántói forrásnak vize, mert az Ő ránk hagyott keresztényi szeretetét hordozza, és viszi magával tovább. A forrásvízben ránk maradt örökségüket, a víz és erkölcs tisztaságát, mint egy szentélyt, őriznünk kell, mert minden élet megőrzi azokat a tulajdonságokat, melyeket születésekor kap. Nem mindegy tehát milyen közegből indul a forrás imádságból, vagy káromlásból. Szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy a Pilisnek nem csak helyrajzi száma, és jó négyszögöl ára van, hanem példát mutató, élettel teli lelke is.
Orosdy Fülöp 1900-ban építi meg kastélyát, melynek teljes konyhai, fürdő, ivóvíz ellátását ebből a forrásból biztosítja. Megteheti, hisz a forrás 60 méterrel magasabbról adja a vizet mint a kastély tornya. Mivel a víz folyamatosan jön, a fölösleg szökőkutakat táplált. Már akkor villanyárammal, telefonnal látja el az épületet, melynek energiáját a forrás lefolyó bő vize generálta.
Orosdy báró élete jó részét nagykereskedőként Törökországban tölti. Bejárhatta a nagy perzsa kultúr helyeket, ahol találkozhatott a „barlang forrás” anyaság kultuszával, melyet aztán idehaza felhasznált a forrás barlangszerű kiépítéséhez. Nyilván a forrás már adott volt, de hogy milyen volt a kialakítása Orosdy előtt, nem tudjuk. Feltételezhetően nem csak egy pocsolya, hisz 1900-ban írott feljegyzés szerint, „kőben foglalt jó forrás”-ként ismerik.
A szentély és forrás egysége már a kereszténység előtt is az ősi kultúrák vallási áhítottságú szellemiségébe vezet vissza. Az ókori Mithras-vallásban a szentély kiválasztásánál a források jöttek leginkább tekintetbe. A szentély, ha építve volt is, annak barlangszerűnek kellett lenni. A barlangban volt az úgynevezett crypta, vagyis a szentély belseje, leghátul állt egy kis emelkedésen a születő Mithras szobra.
A sumír uralkodó Gudea szobrának két kezében tartó korsójából kiömlő víz az isteni gondoskodás, a teremtés bőségét jelzi. Egy másik sumér anya papnő a kezében lévő korsóból önti ki az Életadó Vizet. A sumír Bau, egy koronás nőalak fodros ruhában, trónszéken ül, ölében lévő kezében tartja a serleget, melyből az élet vize bugyog ki jelezve, hogy Ő az Élet Asszonya, az Élet Védője! Ismerve a perzsa kultúrvidéket, a báró mintha szándékosan a fenti ismérveknek eleget téve, ezeknek az elvárásoknak megfelelően építette ki a barlangot.
A forrásvíz és az életet adó termékeny anyaság szorosan összefüggő misztikus fogalmak voltak az emberiség nagy kultúráiban, melyek a minden élet indulását, teremtését, születését és védelmét emeli legfőbb társadalmi értékre!
Az örök élet tisztelete keresztényi értékrendünkben ma is alapvető törvény, de a nagyvilág sajnos eltért ettől a Rendtől, ami bizony az emberiség pusztulásának iránya.
Ennek a szántói forrásnak a neve Trézsi, melynek eredetét nem ismerjük. Mondják, hogy Mária Terézia beceneve.
A kommunizmus pusztító időszakában meghalt forrást Nagyboldogasszony napjára, az Ő tiszteletére mi a szántói tót legények újra életre keltettük. Bármily jutalom, elismerés méltatlan lenne ahhoz az örömhöz, hogy így szolgálhattuk a falunkat, a hazánkat.
A forrás vizét új csövekkel kivezettük az innen néhány méterrel lejjebb terméskőből kiépített, eredeti kerámiacső ivókúthoz, amelybe belecsatlakoztattuk egy negyedik, külső forrás vizét is. A kifolyó víz egy idő után eltűnik a talajban, átmegy a Pilisszentkeresztre vezető főút alatt, majd újra előjön a Prepadlíszko nevű árokban, ahol újabb források vizével gazdagodva patakként csörgedezik a falun át, míg végül Aguincumnál a Dunába folyik. Pont oda, ahonnan annak idején, majd kétezer évvel ezelőtt elindult a római út Brigettóba, /Szőny/ mely a falun átvonuló három római út egyike volt. Kálváriánk egy római őrség állomáshelyének romjain fekszik. Itt van a Pri Kamenyi /A kőnél/ nevű dűlőnk, ahol Marcus Aurelius óta állt tizenkettedikként több mint ezerhétszáz éven át, mozdulatlanul a történelem néma tanújaként az a római mérföldkő, amely most, kb. 1850 óta a templomunk előtt emlékeztet a múltra.
Szentendrét az utolsó pannóniai őrhellyel, Dobogókővel összekötő második római utat nem kis munkával valami ismeretlen ok miatt, egy nagy kerülő beiktatásával Szántóra vezették. Vajon miért volt nekik Szántó ilyen fontos hogy több kilométeres utat építsenek miatta?
A rejtélyes hangzású Ziribár hegy tövében, a Hosszúhegy lábánál végigvonuló út a Trézsi forrás alatti völgyben kanyarodott vissza Dobogókő felé. A brigettói és a dobogókői utat pedig valahol a mai falu területén kötötte össze a harmadik római út.
Ilyen történelmi múlttal rendelkező helyen a Teréz becenevénél méltóbb jelentése kell legyen a Trézsinek. Egyediségét talán a három forrás hármasságában kéne keresni. Logikusabbnak látszik a szó tri-tre, vagyis három jelentésére felfigyelni.
A híres római Trevi-kút azt jelenti, hogy három út találkozása. A Trevi-kút az ókori római birodalom nagy vívmányaként, a hegyből kifolyó, várost tápláló forrásnak vizét szállító „Agua Virgo” vízvezeték végpontja volt. Tehát nem csak hangzásban van hasonlóság, de tartalmában is megegyezik a mi Trézsi forrásunkkal.
Ennyi véletlen egybeesés Pilisszántóval már minimum gyanús.
Ezen a különleges szakrális hegyen helyreállított szentélyben, az erdő csendjében szerényen meghúzódó Trézsi Szeretet Forrásnak több ezer éves történelmi szűrőjén megtisztult erkölcsi tisztaságú vize most újra oltja a tisztességre, becsületre vágyók perzselő szomját.
A forrást Bátor Botond a Magyar Pálos Rend Tartományfőnöke szentelte meg. Azt üzeni nekünk ezzel, hogy törekedjünk a Boldog Özsébi gyökerekhez, mert a gyökereiből táplálkozik a jövő. Augusztus 15. óta keresztény főpap által megszentelt víz csordogál a falun keresztül.
A világ szeretethiányban szenved! Ebből ered gátlástalan, kegyetlen mohósága!
Ez a forrás viszont, a Csillagösvény szereplőivel együtt ide várja az anyai szeretetre éhezőket. Itt csordultig feltölthetik testük minden porcikáját szeretettel és vihetik magukkal az emberek közé. Szórják szét köztük számolatlanul! Ne spóroljanak vele, mert itt sosem fogy el, itt van a forrása. Ha pedig szétosztották, jöjjenek töltekezni újra meg újra, mert a világot semmi más nem térítheti vissza a jó útra, csak a szeretet!
A Pilis forrásának üzenetét a Dunába viszi a patak, Ő pedig a tengerbe. Az imánkkal megszentelt vízben a mi cseppnyi szeretetünk így jut el a beteg nagyvilágba, hozzájárulva annak gyógyításához!
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Hazánk sok-sok évszázadának sorsát a Pilisnek, ennek az uralkodói központnak, az itt tartózkodó Szent Koronának gondoskodása őrizte. Árpád házi királyaink hazaszeretete nélkül ez a nép elveszett volna. Ezért éltető és sajátos ízű ennek a pilisszántói forrásnak vize, mert az Ő ránk hagyott keresztényi szeretetét hordozza, és viszi magával tovább. A forrásvízben ránk maradt örökségüket, a víz és erkölcs tisztaságát, mint egy szentélyt, őriznünk kell, mert minden élet megőrzi azokat a tulajdonságokat, melyeket születésekor kap. Nem mindegy tehát milyen közegből indul a forrás imádságból, vagy káromlásból. Szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy a Pilisnek nem csak helyrajzi száma, és jó négyszögöl ára van, hanem példát mutató, élettel teli lelke is.
Orosdy Fülöp 1900-ban építi meg kastélyát, melynek teljes konyhai, fürdő, ivóvíz ellátását ebből a forrásból biztosítja. Megteheti, hisz a forrás 60 méterrel magasabbról adja a vizet mint a kastély tornya. Mivel a víz folyamatosan jön, a fölösleg szökőkutakat táplált. Már akkor villanyárammal, telefonnal látja el az épületet, melynek energiáját a forrás lefolyó bő vize generálta.
Orosdy báró élete jó részét nagykereskedőként Törökországban tölti. Bejárhatta a nagy perzsa kultúr helyeket, ahol találkozhatott a „barlang forrás” anyaság kultuszával, melyet aztán idehaza felhasznált a forrás barlangszerű kiépítéséhez. Nyilván a forrás már adott volt, de hogy milyen volt a kialakítása Orosdy előtt, nem tudjuk. Feltételezhetően nem csak egy pocsolya, hisz 1900-ban írott feljegyzés szerint, „kőben foglalt jó forrás”-ként ismerik.
A szentély és forrás egysége már a kereszténység előtt is az ősi kultúrák vallási áhítottságú szellemiségébe vezet vissza. Az ókori Mithras-vallásban a szentély kiválasztásánál a források jöttek leginkább tekintetbe. A szentély, ha építve volt is, annak barlangszerűnek kellett lenni. A barlangban volt az úgynevezett crypta, vagyis a szentély belseje, leghátul állt egy kis emelkedésen a születő Mithras szobra.
A sumír uralkodó Gudea szobrának két kezében tartó korsójából kiömlő víz az isteni gondoskodás, a teremtés bőségét jelzi. Egy másik sumér anya papnő a kezében lévő korsóból önti ki az Életadó Vizet. A sumír Bau, egy koronás nőalak fodros ruhában, trónszéken ül, ölében lévő kezében tartja a serleget, melyből az élet vize bugyog ki jelezve, hogy Ő az Élet Asszonya, az Élet Védője! Ismerve a perzsa kultúrvidéket, a báró mintha szándékosan a fenti ismérveknek eleget téve, ezeknek az elvárásoknak megfelelően építette ki a barlangot.
A forrásvíz és az életet adó termékeny anyaság szorosan összefüggő misztikus fogalmak voltak az emberiség nagy kultúráiban, melyek a minden élet indulását, teremtését, születését és védelmét emeli legfőbb társadalmi értékre!
Az örök élet tisztelete keresztényi értékrendünkben ma is alapvető törvény, de a nagyvilág sajnos eltért ettől a Rendtől, ami bizony az emberiség pusztulásának iránya.
Ennek a szántói forrásnak a neve Trézsi, melynek eredetét nem ismerjük. Mondják, hogy Mária Terézia beceneve.
A kommunizmus pusztító időszakában meghalt forrást Nagyboldogasszony napjára, az Ő tiszteletére mi a szántói tót legények újra életre keltettük. Bármily jutalom, elismerés méltatlan lenne ahhoz az örömhöz, hogy így szolgálhattuk a falunkat, a hazánkat.
A forrás vizét új csövekkel kivezettük az innen néhány méterrel lejjebb terméskőből kiépített, eredeti kerámiacső ivókúthoz, amelybe belecsatlakoztattuk egy negyedik, külső forrás vizét is. A kifolyó víz egy idő után eltűnik a talajban, átmegy a Pilisszentkeresztre vezető főút alatt, majd újra előjön a Prepadlíszko nevű árokban, ahol újabb források vizével gazdagodva patakként csörgedezik a falun át, míg végül Aguincumnál a Dunába folyik. Pont oda, ahonnan annak idején, majd kétezer évvel ezelőtt elindult a római út Brigettóba, /Szőny/ mely a falun átvonuló három római út egyike volt. Kálváriánk egy római őrség állomáshelyének romjain fekszik. Itt van a Pri Kamenyi /A kőnél/ nevű dűlőnk, ahol Marcus Aurelius óta állt tizenkettedikként több mint ezerhétszáz éven át, mozdulatlanul a történelem néma tanújaként az a római mérföldkő, amely most, kb. 1850 óta a templomunk előtt emlékeztet a múltra.
Szentendrét az utolsó pannóniai őrhellyel, Dobogókővel összekötő második római utat nem kis munkával valami ismeretlen ok miatt, egy nagy kerülő beiktatásával Szántóra vezették. Vajon miért volt nekik Szántó ilyen fontos hogy több kilométeres utat építsenek miatta?
A rejtélyes hangzású Ziribár hegy tövében, a Hosszúhegy lábánál végigvonuló út a Trézsi forrás alatti völgyben kanyarodott vissza Dobogókő felé. A brigettói és a dobogókői utat pedig valahol a mai falu területén kötötte össze a harmadik római út.
Ilyen történelmi múlttal rendelkező helyen a Teréz becenevénél méltóbb jelentése kell legyen a Trézsinek. Egyediségét talán a három forrás hármasságában kéne keresni. Logikusabbnak látszik a szó tri-tre, vagyis három jelentésére felfigyelni.
A híres római Trevi-kút azt jelenti, hogy három út találkozása. A Trevi-kút az ókori római birodalom nagy vívmányaként, a hegyből kifolyó, várost tápláló forrásnak vizét szállító „Agua Virgo” vízvezeték végpontja volt. Tehát nem csak hangzásban van hasonlóság, de tartalmában is megegyezik a mi Trézsi forrásunkkal.
Ennyi véletlen egybeesés Pilisszántóval már minimum gyanús.
Ezen a különleges szakrális hegyen helyreállított szentélyben, az erdő csendjében szerényen meghúzódó Trézsi Szeretet Forrásnak több ezer éves történelmi szűrőjén megtisztult erkölcsi tisztaságú vize most újra oltja a tisztességre, becsületre vágyók perzselő szomját.
A forrást Bátor Botond a Magyar Pálos Rend Tartományfőnöke szentelte meg. Azt üzeni nekünk ezzel, hogy törekedjünk a Boldog Özsébi gyökerekhez, mert a gyökereiből táplálkozik a jövő. Augusztus 15. óta keresztény főpap által megszentelt víz csordogál a falun keresztül.
A világ szeretethiányban szenved! Ebből ered gátlástalan, kegyetlen mohósága!
Ez a forrás viszont, a Csillagösvény szereplőivel együtt ide várja az anyai szeretetre éhezőket. Itt csordultig feltölthetik testük minden porcikáját szeretettel és vihetik magukkal az emberek közé. Szórják szét köztük számolatlanul! Ne spóroljanak vele, mert itt sosem fogy el, itt van a forrása. Ha pedig szétosztották, jöjjenek töltekezni újra meg újra, mert a világot semmi más nem térítheti vissza a jó útra, csak a szeretet!
A Pilis forrásának üzenetét a Dunába viszi a patak, Ő pedig a tengerbe. Az imánkkal megszentelt vízben a mi cseppnyi szeretetünk így jut el a beteg nagyvilágba, hozzájárulva annak gyógyításához!