Szent Lőrinc-templom

Pilismarót területén római castrum állott. Eredetileg királyi birtok, amelyről II. Béla 1138-ban szolgákat küld a dömösi prépostságnak. Mária királyné 1260-ban a visegrádi Szent András monostornak adományozza. Plébánosairól 1349-ben és 1402-ben történik említés. 1493-ban a visegrádi Szent András monostorral együtt a pálosok birtokába kerül. Lelkipásztorilag ők látják el.

A török időben a településnek egyik része (Alsó Marót) pusztul el. Felső Maróton a török 16 házat ír össze 1570-ben. 1720-ban 28 magyar lakja, akik többnyire reformátusok. Ők használták a valószínűleg Szent Lőrinc tiszteletére épült középkori templomot is, amelyről az 1701. évi visitatio canonica azt jelenti, hogy „egykor a katolikusok építették, amiről tanúskodik az oltáriszentség számára való hely a falban.” A törökök elűzése után a pesti pálos rendház mint birtokos kegyúr visszaveszi a templomot.

A rend feloszlatásával, 1786-ban azonban a Vallásalaphoz kerül, amelytől megveszik a reformátusok, és 1816-ban kibővítik. A pálos rend feloszlatása után Marótot mint Dömös filiáját egy volt pálos gondozza kihelyezett káplánként. 1810-ben lesz Marót plébánia. Első plébánosa Gyöngyösi János. Ebben az időben épül a plébániaház és a műemlék jellegű, mai templom (480 m2) egy középkori körtemplom (mecset?) helyén (műemléki törzsszáma 2516).

Az 1832-ben pusztító, nagy tűzvész alkalmával helyezik el a templomban Szent Flórián képét. – Itt működik 1776–1829 között kántortanítóként Bozóky Mihály, akinek gyűjteményéből 45 éneket a Hozsanna énekeskönyv is átvett.