Piliscsaba és környéke az Assissi Szent Klára által a XIII. században alapított szerzetesrend, a klarisszák birtoka volt. A faluban 1710 óta vezettek anyakönyvet. A klarisszák 1728-ban templomot építettek a jelenlegi templom helyén. A ma is látható barokk stílusú templomot, amelynek tervezője nem ismert, ennek a helyén kezdték építeni 1748-ban (más források szerint 1750-ben). A templom bejáratát 1817-ben földrengés rongálta meg.
A templom az érett barokk építészeti stílusjegyeit hordozza. Az egyhajós templom egyetlen tornyát a homlokzaton helyezték el. A toronyba eredetileg óraszerkezetet is építettek. A templomnak a XVIII. században öt harangja volt, de azokat az I. világháború idején hadászati céllal elvitték. A világháború után készült új harangokat Prohászka Ottokár püspök szentelte fel 1922-ben. Az új harangok közül a legnagyobbat 1944-ben ismét elvitték.
A templomépületnek három bejárata van. A torony alatti főbejárat szárnyas ajtaján keresztül a templom előtérébe léphetünk, ahonnan a kórusra, a toronyba is fel lehet menni. A kóruson található orgona a templom berendezésével egyidős. Ezt 2000-ben restaurálták.
A templomhajó bal oldalán elhelyezett egyszerű szószéket a templommal együtt készítették. A templom berendezése, az oltárok, a padok és az orgona a klarissza rend feloszlatása miatt, 1782-ben Budáról került ide. A két régi mellékoltáron Árpádházi Szent Margit szobra, illetve egy, a XIV. századból származó Szűzanya szobor található. A templom belső festése az 1906-os felújítás során készült. A templom falait Szent Klára életét ábrázoló képek díszítik. A padok tölgyfából készültek. A sekrestyében található, szintén tölgyfa öltöztető szekrény egyidős a padokkal.
Külön említésre méltó a jobboldali oltár üvegszekrényében látható gótikus, fából faragott Madonna-szobor. A szobor 1350-70 (!) között készülhetett, tehát Magyarország egyik legrégibb kegytárgyának tekinthető. Valószínűleg az óbudai klarisszák középkori Szűz Mária kolostortemplomának főoltárán állt. A török elől az apácák Pozsonyba menekítették, majd magukkal hozták Budára, amikor 1714-ben visszatértek. A klarisszák a budai várban épült új templomuk oltárán helyezték el 1756-ban. A rend 1782-es feloszlatása után a templom más tárgyaival együtt a Szent Klára oltár a szoborral 1784-ben került a piliscsabai templomba. 1725-ben egy bencés szerzetes végezte el a szobor barokk átalakítását. 1785-ben még egyszer felújították. A szobrot legutóbb 1979 és 1981 között restaurálták. Piliscsaba, mint a Mária út része ezzel az ősi, évszázadokon át megbecsült és megőrzött Madonnával várja a zarándokokat.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A templom az érett barokk építészeti stílusjegyeit hordozza. Az egyhajós templom egyetlen tornyát a homlokzaton helyezték el. A toronyba eredetileg óraszerkezetet is építettek. A templomnak a XVIII. században öt harangja volt, de azokat az I. világháború idején hadászati céllal elvitték. A világháború után készült új harangokat Prohászka Ottokár püspök szentelte fel 1922-ben. Az új harangok közül a legnagyobbat 1944-ben ismét elvitték.
A templomépületnek három bejárata van. A torony alatti főbejárat szárnyas ajtaján keresztül a templom előtérébe léphetünk, ahonnan a kórusra, a toronyba is fel lehet menni. A kóruson található orgona a templom berendezésével egyidős. Ezt 2000-ben restaurálták.
A templomhajó bal oldalán elhelyezett egyszerű szószéket a templommal együtt készítették. A templom berendezése, az oltárok, a padok és az orgona a klarissza rend feloszlatása miatt, 1782-ben Budáról került ide. A két régi mellékoltáron Árpádházi Szent Margit szobra, illetve egy, a XIV. századból származó Szűzanya szobor található. A templom belső festése az 1906-os felújítás során készült. A templom falait Szent Klára életét ábrázoló képek díszítik. A padok tölgyfából készültek. A sekrestyében található, szintén tölgyfa öltöztető szekrény egyidős a padokkal.
Külön említésre méltó a jobboldali oltár üvegszekrényében látható gótikus, fából faragott Madonna-szobor. A szobor 1350-70 (!) között készülhetett, tehát Magyarország egyik legrégibb kegytárgyának tekinthető. Valószínűleg az óbudai klarisszák középkori Szűz Mária kolostortemplomának főoltárán állt. A török elől az apácák Pozsonyba menekítették, majd magukkal hozták Budára, amikor 1714-ben visszatértek. A klarisszák a budai várban épült új templomuk oltárán helyezték el 1756-ban. A rend 1782-es feloszlatása után a templom más tárgyaival együtt a Szent Klára oltár a szoborral 1784-ben került a piliscsabai templomba. 1725-ben egy bencés szerzetes végezte el a szobor barokk átalakítását. 1785-ben még egyszer felújították. A szobrot legutóbb 1979 és 1981 között restaurálták. Piliscsaba, mint a Mária út része ezzel az ősi, évszázadokon át megbecsült és megőrzött Madonnával várja a zarándokokat.