Református templom

1332-ben templomos hely volt. A XVI. század derekán reformátussá lett a falu népe, és birtokba vette a középkori templomot. Egy 1590-es híradás szerint Szögliget filiája, és fatalpas temploma van. Az 1595-ös templomösszeírás említi. 1784-ben a falu 46 háza, a templom, a paplak és az egyház felszerelések (kegyszerek és anyakönyvek) a tűz martaléka lettek.

1785-ben már állt az új templom és lelkészlakás. 1797-ben a templom, a parókia, az iskola és 108 ház a tűz martalékává lettek, a harang is elolvadt a haranglábon. Még abban az évben hozzákezdtek az új késő barokk stílusú templom építéséhez, ami 1797-99 között elkészült torony nélkül. Egy kis fa harangláb állt a templom mellett, amire a rimaszombati testvérek küldtek harangot, mely 117 éven át szolgált. Az új templom belső berendezése tizenhat évig készült.

A következőkben idézzük Dr. Kádas Miklóst, a gyülekezet egykori lelkészét, aki 1949 augusztus 14-én a következőket jegyezte fel: "1830-ban földrengés, 1831-ben a kolerában meghalt 48 lélek temetése során a rendkívüli megterhelés miatt megrongálódik és hasznavehetetlenné válik a harangláb. Ekkor merül fel a toronyépítés gondolata. Hat egyháztag, adassék tisztesség haló poraikban is áldozatos életük emlékének: Pogány Márton, Kukoró András, Falucskai Sámuel, Pető György, Kádár János és Pető István nyakába veszi tarisznyáját és bebarangolják az országot. Zörgetnek és kérnek mindenütt, s mire hazavezeti őket a levelek hullása, ott rejlik a tarisznyákban a perkupai templom tornya."

1838-ban épült a templom keleti homlokzata elé a 24 m magas torony, amelyik 1852-ben leégett, de a következő évben megújították. 1873-ban megrepedt a templom, ezt 1906-ban javították ki. A II. világháborúban újra megsérült, 1949-re hozták helyre. Mennyezete bolthajtásos, oszlopfős kiképzéssel. A boltozat tetővonalán, a hajlaton és az ívek középpontjában öt gipsz rozetta van. A templom nyugat felé egyenes záródású és. A középkorban a templom körül volt a temető.