Görögkatolikus templom

Az egyházközség pontos alapítási éve nem ismert, 1700 körül történhetett. A 18. század közepén Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt, tapasztott sövényfalú (patics) és zsindellyel fedett fatemplomát említik, amely a szükséges felszerelésekkel el volt látva. Húsz évvel később az épületet már romosnak találták, ezért 1782-ben a közösség új téglatemplom építéséhez fogott.

1789 augusztusában már kérték az új templom szentelését, illetve azt, hogy a régi templomból átrakhassák az ikonokat az új épületbe. Erről 1846-ban azt írták, hogy felújításra szorul, ikonosztázionja avult. 1872-ben fejezték be Nonn János építőmester irányításával az új templom építését, talán a korábbi épületből is fölhasználtak részeket. Új ikonosztázionját 1900-ban szentelték fel.

A templom nem megfelelő állapota és a közösség növekvő létszáma miatt – 1936–38 között, Kozma Rezső tervei szerint – az egyházmegye legnagyobb alapterületű, neobarokk stílusú templomát építették meg. A baldachinos főoltár és a mellékoltárok is ekkor készültek, műkőből. Az ikonosztázion négy alapképét és a főoltárképet Petrasovszky Manó festette 1976-ban.