Csontváry Múzeum

A századfordulón emelt neoreneszánsz épületben, Pécs történelmi belvárosában - félúton a pécsi székesegyház és a dzsámi között - a világörökséghez tartozó ókeresztény sírkamrák közvetlen közelségében 1973-ban nyílt meg a magyar festészet talán legkülönösebb egyéniségének, Csontváry Kosztka Tivadarnak (1853-1919} kiállítása.

Csontváry a plen-air festészet egyik legjelentősebb képviselője. Művei közt megtalálhatóak a korai tanulmányrajzok, portrék (Marokkói tanító), biblikus (Mária kútja Názáretben) és történeti (Zrínyi kirohanása)témák ill. tájképek (Vihar a Nagy Hortobágyon).

A Csontváry-életmű jól elkülöníthető szakaszokra tagolható.
Az első szakaszban készültek a tanulmányrajzok, portrék.
A másodikban az 1902-1903-ban festett alkotások sorolhatók, melyeket Jajcéban, Mosztárban, Castellamaréban, Selmecbányán, Szigetváron és a Hortobágyon készített a művész. A "világ legnagyobb napút festménye" található itt, a "Baalbek".
A "Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben" a csoportkép; a "Nagy Tarpatak a Tátrában" a tájkép műfát képviseli.
Ezek a művek kivétel nélkül érett alkotások. A metaforikus önarcképnek tekinthető Magányos Cédrus szinte összegzi a festőóriás életművét. Az 1909-ben festett "Tengerparti sétalovaglás" a bemutatott művek közül legkésőbbi festménye. Az utolsó alkotói periódust fémjelzik a tízes években készült szénrajzok, kompozíciótervek és vázlatok.

A múzeumban gyerekek számára múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak. 7-14 éves gyermekeknek "Napút" festés, 10-16 éveseknek pedig "A nagy motívum keresése" Cédrus címmel.
A múzeumpedagógiai foglalkozás során foglalkoztató-füzet segítségével - a gyerekek áttekintik Csontváry Kosztka Tivadar életművét.