Helytörténeti kiállítás

A közgyűjtemények kialakulása csak Kölcsey idejében, a reformkorban vált lehetővé. A vármegyei múzeumok kialakulására már csak a kiegyezés utáni időszakban volt lehetőség. Megyénk azok közé tartozott, ahol volt megfelelő fogadtatása a nemzeti elképzeléseknek. Az akkori megyeszékhely, Nagykálló (1876-ig töltötte be ezt a szerepet) tisztiorvosa vetette meg a gyűjtemény alapját. Ezen a ponton került kapcsolatba községünk a minél nagyobb közönség elé tárható gyűjtemények létrehozásával.

Turi Sándor (1891-1959) szintén Nagykállóból indult, majd 1910-ben Paszabon kezdte meg néptanítói pályafutását. Munkásságát fiatalabb korosztály is megismerhette, de arról keveset tudnak, hogy a vármegyei múzeum leltárkönyvében kevés olyan oldal van, ahol ne szerepelne neve, valamilyen értékes lelet átadásával kapcsolatban. Előbb a községben folytatott szántás, építkezés során fellelt tárgyakat vitte a múzeumba, majd o is kutatott a régészeti leletek után.

Jósa András halála után Kiss Lajos vette át a múzeum igazgatói tisztét és ez nagy fordulatot hozott Turi Sándor életében. Az új igazgató bővíti a főként régészeti területre kiterjedő gyűjtőkört, megszervezi a képzőművészeti és a néprajzi részlegeket is. Ha a képzőművészetben nem is, de a néprajzi területen nagy lehetőséget látott a Rétközben. A tárgyak gyűjtése a 30-as évek végén beindított szövőtevékenység eszközeivel, mintakincsével bővült, egyre szaporodott a szakmailag feldolgozott, bemutatásra alkalmas régiség. Sajnos a háború megszakította ezt a folyamatot, de az új formában beindult iskola falain hamarosan megjelentek a tárlók, tékák.

A technikai megoldásban a szintén itt tanító ifjabb Turi Sándor tehetsége bontakozik ki. Elkészülnek a ma is látható vitrinek, tárlók, ahol régvolt idők használati tárgyai okosítják az iskola fala között felnövő nemzedékeket. A kőkori emberek szerszámaitól, agyagdíszeitől kezdve láthatjuk a lápon járó pákászok, csordákat, nyájakat terelő pásztorok megannyi becses tárgyát, melyek "kézzel foghatóan" vallanak történelmünkről.

Az iskola és az 1938-tól üzemelő Szövőház átszervezése során a gyűjtemény, melyet 1988-ban a Sóstói Múzeumfalu munkatársai leltárba vettek és konzerváltak, átkerül a Háziipar épületébe. Itt a tárgyak olyan szövőszékek mellé kerültek, ahol a látogatók termelés közben ismerkedhettek a szövés technikájával. A Háziipari Szövetkezet azonban felszámolta a paszabi részlegét és a kiállítás visszakerült eredeti helyére, a régi iskola épületébe. A fali tárlókon túl két szövőszékkel bővült a bemutató. Ezek teljesen felszereltek, kiegészítőkkel ellátva, a folyamatos szövést azonban itt már nem folytatják.