Ilona-völgyi Geológiai Tanösvény

Az Ilona-patak mentén kialakított tanösvény a Keleti-Mátra földtani értékeit és a hajdani ércbányászat emlékeit mutatja be egy 6,5 km hosszú túraútvonalra felfűzve. Az Ilona-völgy határvonal az eocén és a miocén vulkáni képződmények (a rétegvulkáni andezithez kapcsolódó színesérc-tartalmú telérek és a miocén andezittelérek), valamint az oligocén tengeri üledékes kőzetek között. Állomások jelzik az Orczy báró által 1780-ban nyittatott Etelka-tárót, a Timsós-fejtést, a Szent István csevicekutat, az Ördöggátakat (a miocén korban szárazföldi homokkő és riolittufa közé benyomult andezittelért) és a 8-10 méter magas piroxén-andezitből álló sziklafalon lezuhogó Ilona-völgyi vízesést.

A tanösvény Parádfürdő keleti végénél, a Károlyi kastély (Rákóczi-fa) mellől indul és az Ilona-patak mellett, a zöld jelzésű turistaúttal megegyezően vezet az Ilona-völgyi vízesésig a fehér alapon kék átló tanösvény jelzés. Az Ilona-völgy közvetlen bejáratánál hatalmas kocsányos tölgy, az úgynevezett Rákóczi-fa állt, amely 2015-ben egy viharban kidőlt. A 300 éves fa törzséből egy méretes darab ma is látható a helyszínen.

Az Ilona-patak mellett vezető tanösvény a Keleti-Mátra földtani értékeit és a hajdani ércbányászat emlékeit mutatja be egy 6,5 km hosszú túraútvonalra felfűzve.

Az Ilona-völgy határvonal az eocén és a miocén vulkáni képződmények (a rétegvulkáni andezithez kapcsolódó színesérc-tartalmú telérek és a miocén andezittelérek), valamint az oligocén tengeri üledékes kőzetek között. Állomások jelzik az Orczy báró által 1780-ban nyittatott Etelka-tárót, a Timsós-fejtést, a Szent István csevicekutat, az Ördöggátakat (a miocén korban szárazföldi homokkő és riolittufa közé benyomult andezittelért) és a 8-10 méter magas piroxén-andezitből álló sziklafalon lezuhogó Ilona-völgyi vízesést. Ez a vízesés hazánk három vízesése közül a legmagasabb, kb 10 méter. A Tőkés- kút táplálta két kis forrásból induló Ilona-patak a Marhád /606 m/ és a Cserepes-tető /734m/ meredek oldala közé szorulva, több helyen töri át magát a sziklák közt, míg végül a Mátra egyik legszebb völgyét hagyva maga után, az utolsó sziklát áttörve zuhan alá.

Állomások:

1. Indító tábla /Parádfürdő - Etelka –táró
1780-ban Orczy báró nyitotta meg a hasonló nevű tárót a Hegyes-hegy gyomrában réz- és ezüstérc kutatása céljából.Ez az ércbányászati tevékenység első nyoma a környéken.
Erről a táróról ismertek az első termelési adatok is, az egykori iratok szerint 1786-ig 2240 t ércet termeltek ki.
Ezt követően rövid ideig számos táróból termeltek ezüsttartalmú rézércet. A Veresvár-hegy nyugati oldalának érces kibúvásait kutatták többek között az Etelka-táróval.
Az 1950-es évek végén újravizsgálták a régi tárókat, akkor létesült az Etelka-feltárás és újranyitották az Etelka kutatótárót.
Az Etelka-táró a Recsk-Parádfürdő vulkáni terület peremén, biotit-amfibol andezitet tárt fel, amely vulkáni vulkáni törmelékes rétegekkel váltakozik. Ezekhez a kőzetekhez kapcsolódnak a parádfürdői érces telérek és érctömzsök.

2. Vaskapu-ereszke
A Veresvár-hegy (Vörösvár) lábánál több régi bányavágat és hányója látható az 1800-as évekből. A hegy nyugati oldalán létesítették az 1850-es években a Róza- és Pál tárókat melyek előtt a tárókból kikerült anyag -hányó- is megtalálható. A hányókon szfalerit, galenit, kvarc gyűjthető. Az 1950-es évek végén hajtották ki a fenti tárókhoz csatlakozó Vaskapu-ereszkét. Ez egy 12,2 m hosszú, a hegy belseje felé lejtő vágat, amellyel egy kvarcit-kibúvást kutattak meg, az ércásványok ugyanis gyakran az erősen elkovásodott - kvarcittá vált - andezitekben fordulnak elő.

3. Mélyszinti kutatás, - az Rm-104 sz. fúrás
Az 1960-as években mélyfúrásos kutatás kezdődött a felszín alatt nagyobb mélységben lévő - elsősorban a szubvulkáni andezithez kötődő ércesedés kutatására. A kutatást nagy mélységű (1000-1200 m) fúrásokkal végezték. Ilyen kutatófúrás helye látható útvonalunk mentén.
A fúrás kb. 500 m mélységben nagy nyomású, magas sótartalmú, langyos vizet fakasztott. A víz a nyomás alól felszabadulva szökőkútszerűen 10 m-nél magasabbra lövellt ki. A kifolyó vízből a nyomás és hőmérséklet csökkenésével karbonát vált ki, mely napok alatt fehér csillogó kéreggel vonta be a fűszálakat, a lehullott leveleket és minden tárgyat, ami a vízbe bekerült.
A vizsgálatok elvégzése után a fúrást lezárták, a természetes szökőkutat elfojtották. Mára már a fúrás betonalapját is elbontották, nyomai sem láthatóak.
Az Ilona-völgy nyugati oldalán lévő Rm-104 sz. fúrásban már oligocén üledékek borítják az eocén andeziteket. A völgy keleti oldalán azonban vulkáni kúpok emelkednek, melyeket andezit és törmelékes vulkáni képződmények építenek fel. A Veresvár, Hegyes-hegy, Veresagyagbérc, Macskabérc, Hosszúbérc kúpjai alatt haladunk, amikor végigsétálunk a völgytalpon.

4. Timsós-táró
A Veresagyagbérc oldalában ma már felhagyott külfejtést láthatunk, ezt a bányát azonban nem érceket keresve nyitották meg, hanem a híres parádfürdői kórház fürdőihez szolgáltatott gyógyhatású anyagot.
A vulkányi működést követő hidrotermális (hévizes) folyamatok ezen a helyen nem kemény kovás kőzeteket és érceket hoztak létre, hanem agyagásványos elbontás történt.
A lebányászott alunittartalmú kőzetet a fürdő közelébe szállították, az ott ma is látható un. timsós kádakban vízzel árasztották el, a víz értékes, gyógyhatású anyagokat oldott ki a kőzetből. Ezt az ásványi sókkal dúsított vizet használták és használják fel a Parádfürdői Kórházban fürdőkúrákra.
A kalciumot és ként egyaránt tartalmazó kőzetben ma is folyik ásványképződés. Ha a meddőhányót alaposan megnézzük, üvegszerűen átlátszó, gyakran kissé sárgás, egymáson átnőtt oszlopokat, gipszkristályokat találhatunk, ezek ennek a ma is folyó ásványképződésnek a termékei.

5. Szent István-csevice
A vulkáni és üledékes képződmények határán a környéken nagyon gyakoriak a szén-dioxidot és kén-hidrogént tartalmazó (innen a záptojásra emlékeztető szag) természetes ásványvizet adó források, melyeket a helyi népnyelv "csevice"-ként emleget. A csevice-források és kutak nagyon kedveltek a környéken, de az országosan ismert "Parádi víz" is a parádsasvári csevice-kútból származik. A csevice-kutak vize kén-hidrogén tartalmuk miatt bizonyos gyomor-megbetegedések esetén gyógyvízként használatos.
A Szent István-forrást 1925-ben tárták fel. Ebben az évben 12 kútgyűrűt helyeztek el 6 m mélységig, de vizet nem találtak, mert a forrás gázt adó mofettának bizonyult. A hegy oldalából egy vízgyűjtő medence közbeiktatásával talajvizet vezettek a gázos kúthoz. Annak érdekében, hogy a víz a feltörő gázokat minél jobban abszorbeálja, a kutat tovább mélyítették és 17 m vastagságban andezit törmelékkel töltötték fel. A kút azóta is szénsavas (Ca-Mg hidrogén-karbonátos) ásványvizet szolgáltat, melyet értékes étvágyjavítónak tartanak.

5. Ördöggátak
Az Ördöggátak közel É-D irányú miocén andezit-telér, kőzetanyaga üde finomszemcsés hipersztén-andezit.
Érdekessége, hogy a telér két kőzet határán nyomult be. Déli végén az ugyancsak miocén, de a telérnél idősebb riolittufával érintkezik, északi végén szárazföldi homokkő és meszes márgaösszlet határolja. Mindkét érintkezési határon megfigyelhető a benyomuló andezittelér által okozott, hő és nyomás hatására kialakult "kontakt" szegélyzóna. Érdekes a telér fekvő oszlopossága is.

6. Ilona-völgyi homokkőfeltárás
Az Ilona-patak bal parti feltárásában, a vízesés előtt kb. 200 m-rel, alsó-miocén kori kavicsos homokkövet láthatunk. A 17 m vastagságban kibontott szelvény általában szürke, csillámos, gyengén kötött, 1-2 mm szemcseátmérőjű homokból áll, melybe helyenként keményebb, kötöttebb padok települnek. A szelvény alsó és felső részén egyaránt egy-egy durva kavicsos réteg található.
Az alsó kavicsos rétegből gazdag, jó megtartású puhatestű (Mollusca)-fauna került elő. A mintegy 70 Mollusca-faj (kagylók, csigák) mellett korallok, Bryozoák, Balanus-maradványok és cápafogak is találhatóak itt. Az előkerült ősmaradványok tanúsága szerint ezek az állatok normál sósvízi környezetben, jól mozgatott, tiszta, oxigéndús, 10-15 m vízmélységű tengerben éltek.

7. Ilona-völgyi-vízesés.
A tanösvény végállomása Magyarország legmagasabban fekvő természetes vízesése, amely a legszebb vízesés a Mátrában.
A víz 8-10 m magas sötétszürke piroxén-andezitből álló kőzetfalon zuhog le.
Ez a képződmény a miocén andezitvulkanizmus legkésőbbi termékei közé tartozik. Hasadékok mentén nagy tömegű piroklasztikum - vulkáni törmelék - került felszínre, ebbe a változó keménységű anyagba vágódott be a patak."
A Tőkés- kút táplálta két kis forrásból induló Ilona-patak a Marhád /606 m/ és a Cserepes-tető /734m/ meredek oldala közé szorulva, több helyen töri át magát a sziklák közt, majd zuhan alá. A vízesés függőleges fala egy kb. 60 méter széles katlan vége, amely akkor mutatja igazi szépségét, ha a Sándor-rét irányából közelítjük meg.

Az Ilona-völgyi tanösvény egész évben szabadon látogatható. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság előre bejelentett igény alapján szakvezetést biztosít a bejárásához.