Helytörténeti Gyűjtemény

A Pankaszi Helytörténeti Gyűjteményt Kováts Béla (1922-1994) címzetes iskolaigazgató gyűjtötte össze az őrségi falvakban. Gyűjtőmunkáját segítették a pankaszi iskola tanulói.

Az értékes néprajzi gyűjtemény 1984-ben került jelenlegi helyére (Fő út 63.). Az épület eredetileg iskolának épült 1885-ben. Később kocsmaként működött. Jelenleg az épület a gyűjteménnyel együtt a Községi Önkormányzat tulajdonában van. Ez az Őrség leggazdagabb helytörténeti gyűjteménye.

A kiállítási tárgyak többsége a mindennapi használatból került ide. A múzeumban több, jellegzetesen őrségi, szalmából font terménytárolót edényt – kópicot – is láthatunk. Az egyik ácsolt láda 1780-ban készült, de van itt egy 1838-as öreg szövőszék is. A legtöbb kiállítási tárgyat Pankasz, Kisrákos, Viszák, Nagyrákos, Szatta, Szaknyér községekben gyűjtötték. A gyűjtemény anyaga nincs feldolgozva. A kiállítási tárgyakat Béla bácsi rendezte el, halála után sem változtattunk azon.

I. szoba:
Ebben a szobában bal oldalon a szövés fonás használati tárgyai láthatók. A kendert vagy lent először megáztatták, majd megtörték. Először a törővel, aztán a tilolóval. Amikor ez megvolt, utána következett a dergálás, végül a gerebenezés. Az így elkészült kócból a rokkán fonalat sodortak az asszonyok. A fonalat felgombolyították, aztán a hosszú téli estéken a tisztaszobában álló szövőszéken megszőtték a fonalat. Jobb oldalt az ablak mellett kópicok láthatók. Kópic: szalmából készült tárolóedény. A szalmából készült „hurkákat” vékony fűzvesszővel, vagy mogyorófa kérgével kötik össze. Jellemzően őrségi elnevezés. A kópicok előtt nyárfából készített teknők (tekenyűk) láthatók. A nagyobbakat mosásra, a kisebbeket dagasztásra használták. A falon mogyoróvesszőből készült diótartó látható. Mellette a „szivaszárogató” a kópichoz hasonló módon készült . Az egyszerű láncöltéssel díszített lányka ruha is arról tanúskodik, hogy az Őrségben díszítésre csak nagyon egyszerű motívumokat használtak. A nagy mosóteknő végében egyszerű csizmalehúzók láthatók.

A szobába belépve jobb oldalt fűzfavesszőből készült babakocsik láthatóak . Mellette egyszerű gyermek bölcsők. A sütőlapát és kurugla (szamalu) a kenyérsütésnél használatos tárgyak. Bal oldalt a két kis malomszerű tárgy a kásacsináló. Ezzel a tárggyal törték meg a hajdinát , amit aztán megfőztek kásának, esetleg hurkát töltöttek belőle. A kölestörő mozsarak jól mutatják, hogy az őrségi ember számára a célszerűség volt az elsődleges, a szépség és díszítettség teljesen másodlagos dolog volt. További érdekessége még ennek a szobának a fából készült madárijesztő és a szőlőmorzsoló, amelynek hengere szintén fából készült. Ha beljebb lépünk a szobába bal oldalt világítóeszközöket láthatunk. Legérdekesebb közülük a fokla. A foklatartóba kb. 80 cm hosszúságú fenyőszálkát vágtak és az egyik végét meggyújtották. Így mintegy 20 – 25 percig is elégett. Este ezzel világítottak, hogy ne fogyjon a drága petróleum. A falra akasztva különböző mezőgazdasági eszközöket láthatunk. Az ablak előtti szekrényben a konyhában használatos edények vannak. A vele szemben levő szekrényben pedig különböző famegmunkáló eszközök láthatók. ( ács, bognár, asztalos, kádár )

III. szoba:
Ebben a szobában van a gyűjtemény legértékesebb része. Egyedülálló a gazdag fazekas edény gyűjteménye. Itt megtalálható a „csöcsös bugyiga” a lakodalmas edények, a tejesedények, a boroskancsók. Érdekesek az agyagból készült köpülőedények és a fából készült kis fahordók is.

Ezeken a tárgyakon kívül még nagyon sok érdekesség található itt. Összesen mintegy 500 db kiállítási tárgy van a gyűjteményben.