Sárgödör tér

A Sárgödör tér az óváros szívében található, ahová a Széchenyi térről nyíló kis utcán keresztül juthatunk el. A múlt és a jelen csodás együttélését megvalósító piciny pincefalu, a paksi építészet örökségének ékköve. A szilvamag formájú központi tér közepén a pincék felett, a Magyarországon őshonos egynyári virágokból álló kert varázsolja el az ide érkezőket. A különleges teret 66 - a múlt századokat idéző - présház veszi körül, de a környező utcákban található pincékről sem szabad megfeledkezni.

A téren sétálva felmerülhet bennünk a kérdés, hogy pontosan mikor is kezdték el építeni a pincéket? Annak idején nemcsak a téren, de szinte az egész óváros alatt pincék egymás alá nyúló, egymásból elágazó kesze-kusza hálózata húzódott. A régi paksiak elmondása szerint, a Sárgödör téren már a XVI. században léteztek pincék, melyek a tároláson kívül menedékül szolgáltak a törökök elől védelmet kereső lakosság számára.

Az 1700-as években a sváb lakosság betelepítésével fellendült a szőlőtermesztés. Kezdetben a löszbe vájt pincelejárók fölé egyszerű nádtetők kerültek, majd aztán később, valószínűsíthetően a XIX. század első felében kezdődött el a présházak megépítése. Az 1900-as évek első felében országos hírnévre tettek szert a paksi borok. Az akkor híresnek számító „Paksi Siller” közel negyven budapesti kocsmában adta a borkínálat gerincét.

A második világháborút követő években, a présházak többsége feleslegessé vált a németek kitelepítése, a nagyüzemi mezőgazdasági művelésre való áttérés és a szőlőterületek fokozatos csökkenése miatt. Ennek következtében sok présház összedőlt vagy lebontották, a Sárgödör teret kikezdte az enyészet. Sok pincét csak garázsnak vagy raktárnak használtak.

Az elmúlt húsz évben a présházak ismét gazdákra találtak, s újra eredeti rendeltetésüknek megfelelően kezdték el használni azokat. 1999-ben város önkormányzata védelem alá vonta a teret. Az épületeket felújították, így a Sárgödör tér megújult. Azóta is városi, egyesületi rendezvények, baráti társaságok találkozójának helyszínéül szolgál.

A présházakban, melyeket a földbe vájt pincék fölé emeltek, a szőlőfeldolgozás első fázisait végzik: préselést, erjesztést, majd az első borfejtés után a bor a pincékbe kerül. Az igényesen kialakított présházak, helyi mesterek tehetségéről tanúskodnak. Bencze Barnabás nyugalmazott tanár, helytörténész a következőképpen fogalmazta meg gondolatait az épületekről: „A présházak főhomlokzata, néhány kivételtől eltekintve, az épületek rövidebb oldalán található. Elrendezésük szimmetrikus: ablak+ajtó+ablak, a kisebb méretűeknél ablak+ajtó elrendezés is előfordul. A homlokzatok díszítését, tagolását vizsgálva felfedezhető, hogy a különböző építészeti stílusok hatása ezeken az épületeken is megjelenik. Sok szép klasszicizáló ablak, illetve ajtó keretezésében a házak barokkosan hajlított főpárkányában, kontyolt tetejében gyönyörködhet el a kíváncsi tekintet. A XX. század elején elterjedő téglahomlokzat több igényesen formált emlékével találkozhatunk. Az idomtéglák felhasználásával, változatosan kialakított, nemes arányú homlokzatokat hoztak létre. Szinte nincs két azonos homlokzat.”

A présházak általános jellemzői az egymás melletti szoros összeépítés, az 50 négyzetméteres alapterület és a hagyományos gerendás famennyezet. A pincék 10-30 méter hosszúak. A házakban szobákat nem alakítottak ki, de több helyen található padlás. Néhol több évszázados középorsós prések is megtalálhatóak a szőlőfeldolgozás eszközeit tároló présházakban.

A Sárgödör tér nevét az ún. „sárga földről” kapta, mely a pincék építésekor kitermelt löszös anyag volt. A gazdák a löszös talajba vájták pincéiket, innen hordták el és használták építőanyagként a házakhoz, falazásra, vakolásra, tapasztásra és a présházak falainak kialakítására. Paks jelentős szőlő és bortermelő vidék volt. Napjaink egyik célkitűzése, ennek a jelentős múltnak a felidézése és újraélesztése.

2001 óta hivatalosan működik a Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesülete Paks városában. Az egyesület célja a Sárgödör tér fejlesztése, turisztikai népszerűsítése, a jó minőségű paksi borok hírnevének visszaszerzése és a kulturált borfogyasztás terjesztése. A pincében számos borfajta megtalálható pl.: kadarka, kékfrankos, zweigelt, cabernet sauvignon, rosé, de az igazi kihívást a borászok számára a siller jelenti. A sillerkészítés mikéntje és a régi ízek felelevenítése kapcsán született meg, a ma már országos hírű Siller Fesztivál.

Kevesen ismerik a sillert, mely sem a vörös, sem a rosé borokhoz nem sorolható. Különlegességét az adja, hogy az erjesztés folyamatának egyik fontos fázisa - a héjon áztatás ideje - a siller bor esetében hosszabb, mint a rosé boroké, de rövidebb, mint a vörös boroké, azaz körülbelül 24-48 óra. Ez idő alatt a szőlő héja már átadja a színanyagok egy részét az erjedő mustnak, de még nem terheli azt az erősebb, savas ízű tanninokkal. Így egy könnyű, friss, gyümölcsös ízű bor születik, mely a rosénál teltebb, fűszeresebb aromával bír. Élénkvörös színvilág, gyümölcsös íz és karakteres zamat jellemzi. Ez az ősi magyar borfajta ma már szinte feledésbe merült.

A különböző borversenyeken egyre eredményesebben szerepelnek boraikkal a Sárgödör téri gazdák. Eredményes munkájuknak köszönhetően bíztató jövőt jósolhatunk a paksi borkultúrának. A Sárgödör téri pincesor adottságainak köszönhetően, ezt megfelelően kihasználva óriási turisztikai erőt jelent. A hangulatos présházak között sétálva nem csak pincelátogatásra és borkóstolásra van lehetőség, de számos városi rendezvény helyszínéül is szolgál. Évről-évre megrendezésre kerül az Országos Sillerfesztivál; a Kávé, Bor, és Pálinka Fesztivál; a Puttonyos Fesztivál; a Márton-napi Újboráldás és Street Food Party; valamint rendhagyó borversenyeket is szerveznek, melyeken a borosgazdák megversenyeztetik egymással boraikat.