A Paksi Képtár 1991-es létrehozásától napjainkig ideiglenes elhelyezéssel működött. Az alapító Halász Károly. A gyűjteménynek helyet adó, volt Erzsébet Szálló épületét az Önkormányzat 2005-ben értékesítette, mivel párhuzamosan megindult a Képtár új helyének előkészítése. Az Önkormányzat megvásárolta a város déli részén található, rohamosan fejlődő területén egy összességében 1100 m2 alapterületű, használaton kívüli üzemcsarnokot, valamint a hozzátartozó 1026 m2-es telekrészt, melynek átalakításával és felújításával kívánja a Képtár működéséhez szükséges feltételeket biztosítani. Az üzemcsarnok része a valamikori Konzervgyár épületegyüttesének, melynek terhei és előnyei együttesen szabták meg a gondolkodás lehetséges irányait, azonban a gondolkodást megkönnyítette, hogy az ipari területek jellemzője a viszonylag egyenletes területi eloszlás és emiatt a térszerkezetek kialakítása arányos. 2005 végén meghívásos tervpályázatot írt ki a Paks Város Önkormányzata, melyet a Kiss és Járomi Építésziroda nyert meg. Közben elkészült a projekt leírás (szakmai programterv-koncepció, működési és fenntarthatósági számítások, -tanulmányok, helyzetelemzés stb.). A OKM által kiirt Alfa Program, azaz a helyi önkormányzatok által fenntartott múzeumok szakmai támogatása keretében sikeres pályázaton az Önkormányzat–Paksi Képtár 95.5 millió forintot nyert. A beruházás összköltsége 270 millió forint volt. A tervezőknek egyszerű praktikus „indusztriális” megoldásokat kellett találni, a létesítményt úgy kialakítani, hogy gazdaságosan üzemeltethető, kommunikálható legyen, továbbá utat kellett biztosítania a lehetséges jövőbeli fejlesztések számára.
Az alapelv az volt, hogy ami elkészül, az csak jó minőségű, és végleges megoldás lehet, tehát minimális karbantartást igénylő, időtálló anyagok és szerkezetek kerüljenek beépítésre, továbbá a zárt egységen belül is meg kellet találni az ütemezhetőség lehetőségeit. Fontos volt a tömegképzésben és anyagválasztásban az egyszerű mértéktartás és a nagyvonalúság. Két anyag uralkodik az épületen, az üveg és a Cor-Ten acéllemez. A bejárati zóna az árkád alatt került elhelyezésre az információs – pénztár pult, ehhez a területhez kapcsolódik egy kávézó-társalgó, amely a kezdetekben önálló személyzet nélkül, automatákkal fog üzemelni, ennek kialakításánál a kertkapcsolat kihasználását is figyelembe kellett venni. A tervezők célja, hogy az eltérő jellegű tereket egy olyan konglomerátummá, ötvözetté olvassza össze, hogy az egyes egységek jellege, karaktere megmaradjon, de a látogató minden térben, minden térszegletben azonos minőséget, egyenrangú, de eltérő élményeket kapjon. Nincs tehát alá és felé rendelt szerep a terek között, mindinkább azonos erősségű formák áthatásáról van szó. A csarnoktér integritásának a megbontása többek között a szakmai koncepció miatt is nemkívánatos volt.A nagy belmagasság lehetővé tette közbenső színt kialakítását, azonban ennek mértéke nem haladhatta meg az alapterület felét. A közbenső födém alátámasztási pontjainál lettek kialakítva a raktárak és egyéb helyiségek „rendszere”, melyek így elrejtik a tartószerkezeteket, de egyúttal formálják a kiállítótér határoló falait. A csarnok födémmel való megosztás ellenére fontos volt a nagyvonalúság megőrzése az átláthatóság, többirányú hasznosíthatósága. Az épület (a terveink és természetesen a lehetőségeket is figyelembe véve) ténylegesen továbbépíthető, bővíthető, flexibilis épület, és mint ilyen a homlokzatképzés, tömegformálás a lezártságot nem igényli. Az alkotok eljutottak a decentralizációs elképzelésig. Az épületet homogén tér-tömeggé gondolták, ahol kitüntetett helyek és irányok nem léteznek. A használati terek funkciói összefolynak az általános monofunkcionalista felfogással szemben, az épület itt multifunkcionális egység. A tér minden irányban azonos minőségű tér, nem csak a horizontálisan léteznek, bővültek, köztes terek, melyek árnyalt kapcsolatát adják azonos minőségű tereknek.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az alapelv az volt, hogy ami elkészül, az csak jó minőségű, és végleges megoldás lehet, tehát minimális karbantartást igénylő, időtálló anyagok és szerkezetek kerüljenek beépítésre, továbbá a zárt egységen belül is meg kellet találni az ütemezhetőség lehetőségeit. Fontos volt a tömegképzésben és anyagválasztásban az egyszerű mértéktartás és a nagyvonalúság. Két anyag uralkodik az épületen, az üveg és a Cor-Ten acéllemez. A bejárati zóna az árkád alatt került elhelyezésre az információs – pénztár pult, ehhez a területhez kapcsolódik egy kávézó-társalgó, amely a kezdetekben önálló személyzet nélkül, automatákkal fog üzemelni, ennek kialakításánál a kertkapcsolat kihasználását is figyelembe kellett venni. A tervezők célja, hogy az eltérő jellegű tereket egy olyan konglomerátummá, ötvözetté olvassza össze, hogy az egyes egységek jellege, karaktere megmaradjon, de a látogató minden térben, minden térszegletben azonos minőséget, egyenrangú, de eltérő élményeket kapjon. Nincs tehát alá és felé rendelt szerep a terek között, mindinkább azonos erősségű formák áthatásáról van szó. A csarnoktér integritásának a megbontása többek között a szakmai koncepció miatt is nemkívánatos volt.A nagy belmagasság lehetővé tette közbenső színt kialakítását, azonban ennek mértéke nem haladhatta meg az alapterület felét. A közbenső födém alátámasztási pontjainál lettek kialakítva a raktárak és egyéb helyiségek „rendszere”, melyek így elrejtik a tartószerkezeteket, de egyúttal formálják a kiállítótér határoló falait. A csarnok födémmel való megosztás ellenére fontos volt a nagyvonalúság megőrzése az átláthatóság, többirányú hasznosíthatósága. Az épület (a terveink és természetesen a lehetőségeket is figyelembe véve) ténylegesen továbbépíthető, bővíthető, flexibilis épület, és mint ilyen a homlokzatképzés, tömegformálás a lezártságot nem igényli. Az alkotok eljutottak a decentralizációs elképzelésig. Az épületet homogén tér-tömeggé gondolták, ahol kitüntetett helyek és irányok nem léteznek. A használati terek funkciói összefolynak az általános monofunkcionalista felfogással szemben, az épület itt multifunkcionális egység. A tér minden irányban azonos minőségű tér, nem csak a horizontálisan léteznek, bővültek, köztes terek, melyek árnyalt kapcsolatát adják azonos minőségű tereknek.