Paksi Képtár

A Paksi Képtár 1991-es létrehozásától napjainkig ideiglenes elhelyezéssel működött. Az alapító Halász Károly. A gyűjteménynek helyet adó, volt Erzsébet Szálló épületét az Önkormányzat 2005-ben értékesítette, mivel párhuzamosan megindult a Képtár új helyének előkészítése. Az Önkormányzat megvásárolta a város déli részén található, rohamosan fejlődő területén egy összességében 1100 m2 alapterületű, használaton kívüli üzemcsarnokot, valamint a hozzátartozó 1026 m2-es telekrészt, melynek átalakításával és felújításával kívánja a Képtár működéséhez szükséges feltételeket biztosítani. Az üzemcsarnok része a valamikori Konzervgyár épületegyüttesének, melynek terhei és előnyei együttesen szabták meg a gondolkodás lehetséges irányait, azonban a gondolkodást megkönnyítette, hogy az ipari területek jellemzője a viszonylag egyenletes területi eloszlás és emiatt a térszerkezetek kialakítása arányos. 2005 végén meghívásos tervpályázatot írt ki a Paks Város Önkormányzata, melyet a Kiss és Járomi Építésziroda nyert meg. Közben elkészült a projekt leírás (szakmai programterv-koncepció, működési és fenntarthatósági számítások, -tanulmányok, helyzetelemzés stb.). A OKM által kiirt Alfa Program, azaz a helyi önkormányzatok által fenntartott múzeumok szakmai támogatása keretében sikeres pályázaton az Önkormányzat–Paksi Képtár 95.5 millió forintot nyert. A beruházás összköltsége 270 millió forint volt. A tervezőknek egyszerű praktikus „indusztriális” megoldásokat kellett találni, a létesítményt úgy kialakítani, hogy gazdaságosan üzemeltethető, kommunikálható legyen, továbbá utat kellett biztosítania a lehetséges jövőbeli fejlesztések számára.

Az alapelv az volt, hogy ami elkészül, az csak jó minőségű, és végleges megoldás lehet, tehát minimális karbantartást igénylő, időtálló anyagok és szerkezetek kerüljenek beépítésre, továbbá a zárt egységen belül is meg kellet találni az ütemezhetőség lehetőségeit. Fontos volt a tömegképzésben és anyagválasztásban az egyszerű mértéktartás és a nagyvonalúság. Két anyag uralkodik az épületen, az üveg és a Cor-Ten acéllemez. A bejárati zóna az árkád alatt került elhelyezésre az információs – pénztár pult, ehhez a területhez kapcsolódik egy kávézó-társalgó, amely a kezdetekben önálló személyzet nélkül, automatákkal fog üzemelni, ennek kialakításánál a kertkapcsolat kihasználását is figyelembe kellett venni. A tervezők célja, hogy az eltérő jellegű tereket egy olyan konglomerátummá, ötvözetté olvassza össze, hogy az egyes egységek jellege, karaktere megmaradjon, de a látogató minden térben, minden térszegletben azonos minőséget, egyenrangú, de eltérő élményeket kapjon. Nincs tehát alá és felé rendelt szerep a terek között, mindinkább azonos erősségű formák áthatásáról van szó. A csarnoktér integritásának a megbontása többek között a szakmai koncepció miatt is nemkívánatos volt.A nagy belmagasság lehetővé tette közbenső színt kialakítását, azonban ennek mértéke nem haladhatta meg az alapterület felét. A közbenső födém alátámasztási pontjainál lettek kialakítva a raktárak és egyéb helyiségek „rendszere”, melyek így elrejtik a tartószerkezeteket, de egyúttal formálják a kiállítótér határoló falait. A csarnok födémmel való megosztás ellenére fontos volt a nagyvonalúság megőrzése az átláthatóság, többirányú hasznosíthatósága. Az épület (a terveink és természetesen a lehetőségeket is figyelembe véve) ténylegesen továbbépíthető, bővíthető, flexibilis épület, és mint ilyen a homlokzatképzés, tömegformálás a lezártságot nem igényli. Az alkotok eljutottak a decentralizációs elképzelésig. Az épületet homogén tér-tömeggé gondolták, ahol kitüntetett helyek és irányok nem léteznek. A használati terek funkciói összefolynak az általános monofunkcionalista felfogással szemben, az épület itt multifunkcionális egység. A tér minden irányban azonos minőségű tér, nem csak a horizontálisan léteznek, bővültek, köztes terek, melyek árnyalt kapcsolatát adják azonos minőségű tereknek.