Chernel-kastély

Az 1895-ben épült Chernel kastélyban - melynek utolsó tulajdonosa a Novák család volt - 1954-55-től tüdőgyógyintézet működött, majd az 1986-87-es felújítás után a nagyatádi kórház pszichiátriai osztályának rehabilitációs részlege működött az ódon falak között. 2015-ban a kastélyból kiköltözött a pszichiátriai osztály, Nagyatádon a kórház területén egy új épületben kaptak elhelyezést. Augusztus 31-el itt megszűnt a betegek ellátása, a kastély további sorsáról semmi terv nincs. Az épület rossz állapotú, több helyen ázás miatti omlások tapasztalhatóak, emiatt már az árkádok alá be sem lehetett menni, kordonnal le van zárva.

A kastély épülete helyi védelem alatt áll, a kastélyparkban látható Nepomuki Szent János-szobor országos védelem alatt álló műemlék.

Az ötvöskónyi kastélypark 2,6 hektárnyi helyi természetvédelmi terület, hazánk egyik legkülönlegesebb értékét rejtegeti, a híres ötvöskónyi nagylevelű hársat, mely Magyarország legnagyobb, rendkívüli és különleges példánya. Szimbolikus jelentőségű, hogy villám sújtotta és kiégett, mégis azóta is minden évben zöldbe borul.

Szakértők szerint a fa kora 300-350 év körüli, bár becsülték már 600 évesnek is. Az biztos, hogy a fát csak „örökölhették”, hiszen amikor Chernel Gyula a kastélyt építtette, és hozzá a területet is megszerezte, akkor a fa már régen növesztette lombját. Valószínűleg a XIX-XX. század határán a fát villámcsapás érte, törzse kettényílt. Elmondások szerint a két világháború között a kastély akkori urai, élükön Chernelné asszonnyal, nyaranta kártyapartikat rendeztek a fa hűs odvában. Bár erre nincs kézzel fogható bizonyíték, a dolog cseppet sem elképzelhetetlen, hiszen a fában ma is több ember elfér egyszerre.

Ezt támasztja alá, hogy miután túlélte a második világháborút is, az 1950-es évek közepe táján egy cigány család (egyesek szerint németek) lelt menedéket benne. Azonban az általuk rakott tűztől a fa kigyulladt, belseje teljesen, koronája és ágai kis részben leégtek, elpusztultak.

A fa évről-évre meglepi a környéken lakókat. Súlyos sérülései ellenére él, hajt, lombot növeszt. A legkevesebb, amit mondhatunk, hogy rendkívüli példány. Túlélt két világháborút, villámcsapást, tüzet, és még ma is itt van velünk. Itt él köztünk, jelképezve a múltat, őrizve a parkot.