Az alkotást 1934-ben állították, és nagy mértékben hasonlít Istók János 1924-ben Budapesten felállított I. világháborús emlékművéhez.
Az alkotás I. világháborús emlékműként került felállításra, de később a II. világháborúban elesettek nevei is felkerültek a talapzat egyik táblájára.
A talapzaton körben mind a négy oldalon egy-egy tábla található, valószínűleg ezek nem az eredeti táblák. Feltehetőleg jóval a felállítás után egységesítették a táblákat. Az elöl és a két oldalon levő táblákon az I. világháborúban, a talapzat hátoldalán levő táblán a II. világháborúban elesettek neveit olvashatjuk.
Az alkotás kétszeres életnagyságú, monumentális emlékmű. A katona arca tükrözi a háborúban átélt borzalmakat, maga elé néz, amikor megérik az emberben a felismerés, hogy menni muszáj, de a sok szörnyűség miatt már nehéz hinni az eredeti célban, és értelmét már nem látja a harcnak.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az alkotás I. világháborús emlékműként került felállításra, de később a II. világháborúban elesettek nevei is felkerültek a talapzat egyik táblájára.
A talapzaton körben mind a négy oldalon egy-egy tábla található, valószínűleg ezek nem az eredeti táblák. Feltehetőleg jóval a felállítás után egységesítették a táblákat. Az elöl és a két oldalon levő táblákon az I. világháborúban, a talapzat hátoldalán levő táblán a II. világháborúban elesettek neveit olvashatjuk.
Az alkotás kétszeres életnagyságú, monumentális emlékmű. A katona arca tükrözi a háborúban átélt borzalmakat, maga elé néz, amikor megérik az emberben a felismerés, hogy menni muszáj, de a sok szörnyűség miatt már nehéz hinni az eredeti célban, és értelmét már nem látja a harcnak.