Őrtilos látnivalói
Zrínyi-Újvár
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még nem érkezett hozzászólás.
Az utókor által harmincéves háborúnak nevezett, egész Európára kiterjedt összecsapás-sorozatot lezáró vesztfáliai béke 1648-ban programjába iktatta az Oszmán Birodalom európai hatalmának visszaszorítását. Az oszmán hódítás torkában fekvő, három részre szakadt Magyar Királyság politikai elitje is elérkezettnek látta az időt az ország felszabadítására. Zrínyi Miklós horvát bán (1620 - 1664, költő, politikus és hadvezér, aki Zrínyi Miklós szigetvári hős kapitány dédunokája) és az ország többi főméltóságának vezetésével nagyszabású mozgalom jött létre az országegység helyreállítása, a török kiűzése céljából, amihez megnyerték a Német-római Birodalom fejedelemségeiből francia kezdeményezésre alakult Rajnai Liga szövetségét és támogatását. E közös fellépés eredményeként az 1658. évi német-római császárválasztáson például a Birodalom választófejedelmei csak azzal a feltétellel választották császárrá I. Lipót Habsburg uralkodót, hogy megindítja a háborút az Oszmán Birodalom ellen.
A Zrínyi-Újvár felépítése a nemzetközi összefogással megindítandó török elleni támadó háború terveivel állt összefüggésben. Ebben a Magyar Királyság önálló államhatalmi szinten kívánt részt venni, aminek érdekében Zrínyi és köre saját, önálló haditervet dolgozott ki, amit utóbb a Rajnai Szövetség támogatásával a regensburgi birodalmi gyűlésen is jóváhagytak. E hadműveleti terv lényege, hogy a Dráva mentén indítsanak nagyszabású támadást a török ellen. Ebbe az elgondolásba illett bele a Mura bal partján, hódoltsági területen elkezdett vár építése 1661 tavaszán-nyarán. A vár ugyanis nem pusztán a Muraköz és az ott fekvő Zrínyi-birtokok, valamint Stájerország védelmét szolgálta, hanem kezdettől a támadó háború kiindulópontjának készült, ahogyan Zrínyi egyik főembere, Vitnyédi István írta 1661 augusztusában kelt levelében: "az bizonyos, ha megtarthatja Őnagysága, Kanisa Sub continua obsidione [állandó ostrom alatt] lészen." A vár azonban nemcsak Kanizsát, a fontos török vilajetközpontot fenyegette, hanem a Velence elleni szárazföldi támadás Porta által régóta dédelgetett tervét is, amiről a török követek az 1650-es évek óta tárgyaltak Béccsel. Azaz az Égeikum szigetvilágáért 1645 óta folyó velenceitörök háborúban is tényező lett.
A vár építése mindezen túlmenően közvetlen összefüggésben állt az Erdélyben lezajlott eseményekkel, a II. Rákóczi György és Kemény János fejedelmek vezette küzdelmekkel. Zrínyi pontosan akkor fogott hozzá építéséhez, amikor az erdélyi országgyűlés Kemény János fejedelem javaslatára kimondta a Portától való elszakadást, és Bécsben tárgyalások kezdődtek Erdély megsegítéséről, amire Ali pasa szerdár vezetésével nagy török had indult Kemény János ellen. Nem véletlen egybeesésről volt szó, Zrínyi-Újvár építésével Zrínyi a hódoltsági erőket kívánta lekötni, ami miatt már az építés alatt is jelentős több tízezer fős török sereget vontak össze Pécs környékén a vállalkozás megakadályozására.
Zrínyi-Újvár tehát tűrhetetlen provokációt jelentett a törökök számára. Ezt kétségtelenül bizonyítja a vár ellen intézett több támadás, és az a tény, hogy a Habsburg-török béketárgyalásokon a megegyezés egyik feltételének a vár lerombolását szabták.
Zrínyi-Újvár építésének stratégiai jelentőségével a bécsi udvarban is tisztában voltak. A török béke párti Porcia herceg főudvarmester, a Titkos Tanács elnöke például Hermésszel példálózva ítélte el Zrínyit, mondván: "illetlen dolog, hogy két tehén elhajtásával felforgassa az egész világot". A török elleni aktív fellépést szorgalmazók ellenben üdvözölték a vár építését (közéjük tartozott ebben az időben még Raimondo Montecuccoli, Zrínyi későbbi ellenlábasa is, elismerve a vár Kanizsát blokádírózó szerepét). E két párt hullámzó kimenetelű küzdelme befolyásolta Zrínyi-Újvár megítélését az udvarban. 1662-ben például az ország|gyűlés ideje alatt I. Lipót a spanyolnak is nevezett békepárt követelésére aláírta a vár lerombolását elrendelő parancsot, miközben a magyar rendek a vár megsegítését kérték. 1661 nyarán és őszén azonban az udvarban átmenetileg a török háború hívei kerekedtek fölül, ezért Zrínyinek elnézték, hogy formailag engedély nélkül vár építésébe kezdett török területen, sőt, novemberben még "másfélszáz muskatérost is adtak a várba Zrínyi parancsnoksága alá.
A vár építéséről az első híradások 1661 júniusából maradtak fenn. A források szerint Zrínyi még májusban megszemlélte és birtokba vette a Mura és a Kanizsa-patak összefolyása közelében fekvő, a török hódoltsághoz tartozó magaslatot, ahol egykor a Kecski vár, Zrínyi dédapja egyik belső emberének épülete állt, majd arra való hivatkozással, hogy az "szinte saját birtokán" található, magánföldesúrként várépítésbe kezdett. Az új erősséggel állhat összefüggésben, hogy még májusban 10 ágyút öntetett Bécsben. 1661 július 5.-én már 3 bástyája kész volt, s az említett Vitnyédi István szerint csak néhány hét volt hátra befejezéséig. A vár körüli munkák azonban még a következő évben is folytak.
1662 áprilisában készült el például a Mura vizét a Kanizsába vezető (és azt így felduzzasztó) árok. Az eredetileg kb. 300 - 500 fős őrséggel ellátott, mai ismereteink szerint földből és fából készült, szabálytalan alakú palánkvárat később tovább bővítették, 1664-re elővéddel és szárazárokkal is ellátták. (Nem tudjuk pontosan mikor, de a Mura túlsó, jobb partján egy kb. 50 fő befogadására alkalmas hídfőt, redutot is kialakítottak, amelyet híd kötött össze az innenső parttal.) Az építkezést Zrínyi saját jövedelméből finanszírozta, muraközi birtokainak, valamint a környező birtokosok, megyék és városok (pl. Gersei Pethő János, Varasd- és Kőrös megye, Varasd városa) jobbágyságának ingyenmunkájával és napszámosaival. A vár felépítését pénzzel és különböző felszerelésekkel támogatta a szomszédos Stájerország és a Velencei Köztársaság is.
1662-ben, amikor még javában folytak az erődítéssel összefüggő munkálatok, a "török lárma" miatt az Udvari Haditanács Jakob von Holst hadmérnök ezredest küldte Zrínyi-Újvárra, hogy szemlélje meg a helyet a török elleni védelem szempontjából. Holst nagy hadsereggel szemben védhetetlennek találta, és azt jelentette, hogy "elhelyezkedése miatt javítani sem lehet". Az időközben megerősödött békepárt nyomására és a többszöri török sürgetésnek engedve, ezt követően rendelte el az uralkodó a vár lerombolását, amit azonban Zrínyi nem fogadott el és nem hajtott végre.
1663 áprilisában Köprülü Ahmed nagyvezér ismét ultimátumban követelte Zrínyi-Újvár feladását, s mivel ezt nem sikerült elérnie, a vár casus belliként szolgált a meginduló 1663 - 1664. évi nagy török háborúban. Ennek hadieseményei során augusztusban a boszniai és kanizsai pasa körülbelül 8000 emberrel megtámadta a várat, amelyet Zrínyi sikerrel megvédett. 1663 november 27.-én a török ismét jelentős erőkkel, hidászcsapatokkal is megerősítve meglepetés|szerű átkelést kísérelt meg a Murán Kotorinál, amelyet a helyszínre érkező Zrínyi egy egész napon át tartó éles küzdelemben akadályozott meg.
1664 január 21.-én a Zrínyi-Újvártól indultak meg a Rajnai Szövetség Julius Hohenlohe vezette segélycsapatai és Zrínyi hadai a török elleni támadó háború nyitányának szánt téli hadjáratra és Kanizsa ostromának feladása után Zrínyi-Újvárnál kapaszkodott meg a visszaözönlő keresztény sereg.
Kanizsa ostromát a keresztény had 1664 június 1.-én, a török felmentő sereg közeledtének hírére hagyta abba. Ezt követően a fejetlenül, pánikszerűen menekülő hadak június 3.-án értek a Mura mögé. Kisebb részük a Zrínyi-Újvárat szállta meg, nagyobb részük a Mura túlsó partján foglalt állást. Zrínyi ugyan azt javasolta, hogy maradjanak a bal parton, a vár előtt húzódó magaslatokon rendezkedjenek be időnyerést célzó, aktív védelemre, de javaslatát a többi generális nem fogadta el, s neki is át kellet kelnie a túlpartra. Így a légrádi szőlőhegynek vár előtt húzódó magaslatait átengedték a másnap megérkező nagyvezér seregének. A török sereg (legkevesebb 40000 - 50000 fő + 20000 - 30000 fős tatár és egyéb segédhadak) több kísérletet tett a Murán erőszakos folyamátkelésre, de ezeket Hohenlohe és Strozzi generális Muraközben állomásozó csapatai rendre visszaverték. Ezzel párhuzamosan a törökök lövegállásokat emeltek a Zrínyi-Újvárral szembeni megszállt magaslatokon. Június 7.-én megkezdődött a közelítőárkok ásása, majd a következő napon a vár lövetése is, azaz a rendszeres ostromműveletek. A török tüzérség jól kiépített ágyúsáncaiból egy korabeli feljegyzés szerint 6 öreg (azaz nagy) ostromágyúval és mintegy 60 sudár tarackkal lőtte a várat és a túlparti hídfőt, valamint a hidat.
Az események hírére Bécsben elhatározták a Montecuccoli által vezetett, Duna mentén operáló hadsereg átcsoportosítását a Murához. Montecuccoli június 15.-én érkezett meg a táborba főparancsnoki kinevezésével a zsebében, és azzal az utasítással, hogy csak addig tartsa Zrínyi-Újvárat, amíg a Duna menti hadak és a még gyülekező birodalmi és francia segélycsapatok a déli hadszíntérre beérkeznek. Ennek a vár maradéktalanul megfelelt, az 1500 - 2000 főre növelt védősereg, akiket naponta váltottak a várat a túlsó parttal összekötő hídon keresztül, négy hétig tudta föltartóztatni a többszörös túlerőben lévő törököket, akik csak nagy élő és anyagi veszteséggel, kemény harc árán tudták elfoglalni június 30.-án. Az alább részletezendő írott és képi források tanúsága szerint a korabeli várharc teljes arzenálját bevetették Zrínyi-Újvár falai alatt: a törökök sűrű közelítőárok-rendszerrel vették körül a várat, aknákat fúrtak, jól kiépített, nagyméretű ágyúsáncokat emeltek, amelyek még a helyszínt az ostrom után bejárt Esterházy Pál csodálatát is kivívták, végül június 27.-én és 29.-én ostromot indítottak az elővédmű (ravelin) ellen. A védők a falakról és a túlpartról leadott, jól irányított tüzeléssel, ellenaknák fúrásával és robbantásával, kicsapásokkal, a fősereg támogatásával szívósan ellenálltak. Végül csak azt követően adták fel a várat, hogy június 27.-én a várban tárolt puskapor felrobbant. Június 29.-én Montecuccoli parancsára a "derék lövőszerszámokat aláhozták a várból" a Murán, és megkezdték a vár aláaknázását, ami a feladás biztos jelének vehető. Június 30.-án kora reggel a török harmadik kísérlete végül sikerrel járt az elővédmű és a várárok elfoglalására, s ezt követően a demoralizálódott védősereg fejvesztve hagyta el a várat, anélkül, hogy fölrobbantották volna az elkészített aknákat.
Közel egy hónapig tartó ostrom után a Zrínyi-Újvár török kézre került.
A vár sorsát illetően a török vezetés néhány napig bizonytalankodott. Július első napjaiban még megtartásáról gondolkodtak és kijavítása is megkezdődött, de végül a nagyvezér elnökletével megtartott haditanácson a vár lerombolása mellett döntöttek, amelyet július 7.-én a keresztény védők által készített aknák segítségével véghez is vittek. A szemtanú Esterházy Pál leírása szerint ezt követően még puskaporral összegyúrt földdel betemették a vár árkát, kútját teletömték keresztény holtestekkel, s "az egész várat három nap alatt a hadsereg fáradhatatlan munkájával úgy tönkretették, hogy nyomát sem lehetett megtalálni, s nem lakott helynek, hanem inkább valami gondozatlan dombnak látványát nyújtotta. És így Zrínyi gróf roppant fáradozása három nap alatt semmivé lett." Az 1663 - 1664. évi háborút lezáró vasvári békébe belefoglalták, hogy a háborút kirobbantó Zrínyi-Újvárat egyik fél sem építtetheti újjá, és nem láthatja el őrséggel.
1661-ben emelt Zrínyi-Újvár mindössze három évig állt fönn. A vár stratégiai szerepet töltött be az 1660-as években folyt török elleni háborúkban. Nemcsak a Muraköz és a tágabb régió (Stájerország, Karintia, Friaul, a Velencei Köztársaság) védelmét szolgálta, de az 1663 telén nemzetközi összefogással megindított támadó háború bázisa is lett. Jelentőségét mutatja, hogy még a háborút lezáró vasvári békekötésbe is belefoglalták.