Kamaduli remeteség - Majk

A majki kamalduli remeteség egyedülálló Európában.
Egyedülálló, mert bár 220 éve elköltöztek belőle a kamalduli szerzetesek, és azóta mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy rendeltetésszerűen használták a kolostort eleink, mégis jó állapotban fennmaradt az utókor számára.

A majki kamalduli remeték
Az első szerzetesek (hárman) 1735-ben érkeztek Majkra és az építkezés miatt ideiglenesen a vértessomlói Mária kápolna mellett laktak. Letelepülési engedélyüket csak később, 1738-ban kapták meg.
A némaságot fogadott (a népnyelvben ezért néma barátoknak nevezett), fehércsuhás, fejtetőjüket kopaszra borotvált, hosszú szakállú szerzetesek a bencésektől szigorúbb aszkétikus rend szerint éltek.
Külön-külön elmélkedtek kis cellaházaikban, tudományokkal és művészetekkel foglalkoztak.

Minden házhoz a házakkal megegyező méretű külön kiskert tartozott, ahol a remeték gyógy-, és fűszernövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket termeltek.
A termények egy részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozták fel.
Ezen kívül kézműves tevékenységet (fafaragás, festés, fazekasság) is folytattak, az év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak.
Az itt végzett munka magányát, azt, hogy a szerzetesek ne találkozhassanak, beszélhessenek egymással, a kertet körülvevő magas fal biztosította.
A rend önfenntartó volt, a földművelésből és jótékonysági adományokból élt.
A gazdálkodást, a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok, a fráterek végezték, akik halászattal, földműveléssel foglalkoztak, valamint az ő dolguk volt, hogy ellenőrizzék, nem beteg-e valamelyik remete.
Majk 1770-ben kapta meg a perjelség címet, ekkor még folytak a befejező munkálatok a templomban, a foresteriában és a kápolnában.
A kápolnában a kamalduliak minden vasárnap és ünnepnapokon miséztek.
A Remeteség Franz Anton Pilgram tervei alapján készült, 1733-1782-ig, amikor II. József megszüntette a rendet.

A kolostor fő épületszárnyának emeletén található kiállítási térben a kamalduli rend általános és magyarországi történetét bemutató kiállítás látható A hallgatás ereje címmel. A tárlat a kamalduli rend feloszlatása után szétszóródott, egykori berendezés ma még fellelhető darabjainak bemutatásával idézi meg a remeteség egykori gazdagságát.

Ugyancsak az emeleten négy szoba II. Rákóczi Ferenc fejedelem franciaországi tartózkodásának és a francia kamalduli szerzetesekkel való kapcsolatának állít emléket.

A kolostorépület pinceszintjének és földszintjének terei a Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt remeteség egykori hétköznapi és ünnepi tereit idézik meg – ehhez mintegy 30 magyar múzeum és gyűjtemény nyújtott szakmai segítséget és kölcsönzött műtárgyakat.
Az eredetihez igazodó történeti bútorok kaptak helyet a rendezvényekre használt terekben is, így a Refektóriumban, a Díszteremben, a Káptalanteremben, a Könyvtárszobában és a Kápolnában is.

A földszinten, a vadászkastélyt bemutató terekben kamarakiállítás emlékezik meg gróf Esterházy Móricról, aki Majkon született, és aki 1917-ben rövid ideig Magyarország miniszterelnöke volt.