Nagy Gyula Területi Múzeum

„VIHARSAROK NÉPE” – AZ OROSHÁZI NAGY GYULA TERÜLETI MÚZEUM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA
Az orosházi múzeum állandó kiállítása a múzeumépület emeletén található három helyiségben kapott helyet 2005-ben. A „Viharsarok népe” című tárlat – nevére rímelve – Orosháza és a múzeum gyűjtőterületéhez tartozó települések lakosainak, a Békési- és Csanádi-háton, valamint a Vásárhelyi-pusztán élők mindennapjaiba ad bepillantást az újkőkortól a XX. század végéig.
Bár a tárlat alapvetően a helytörténet időrendi vonalán haladva mutatja be a térség múltját, de a válogatott tárgyi anyag jó érzékkel domborítja ki a múzeum régészeti és néprajzi gyűjteményének gazdagságát, az őrzött értékek sokféleségét.
Az ásatások során napvilágra került leletanyag azt az időszakot idézi meg, amikor még nem voltak írásos források a térségről és annak népéről, a néprajzi emlékek pedig élettel töltik meg az írott történelemből ismert időszakok mindennapjait.
A három berendezett terem közül az első a neolitikumtól a harmadik Orosháza megszületésének időszakáig, a XVIII. századig mutatja be az egykorvolt ember életének néhány aspektusát: a mindennapi élet kellékeit, használati eszközöket, az életmódhoz köthető tárgyi emlékeket. A második szoba a XIX., míg a harmadik egység a XX. század történéseinek ide vágó vonatkozásait igyekszik megjeleníteni.

ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK A VÁROSI KÉPTÁRBAN
Báthory Júlia (1901 – 2000) – üvegtervező művész
Orosháza 273. városalapítási ünnepségsorozatának részeként nyitották meg Báthory Júlia életművének kiállítását, mely azóta ingyenesen megtekinthető a Városi Képtár második emeleti kiállítótermében.

Boldizsár István (1897 Orosháza – 1984 Budapest) – festőművész
Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott, mestere Réti István volt. 1918 nyarán jutott el első ízben a nagybányai művésztelepre. Az 1918-19-es forradalmak idején a kecskeméti művésztelepen dolgozott Iványi-Grünwald Béla irányítása mellett. 1919 őszén Nagybányára ment, ott alkotásait Thorma János korrigálta. 1924-től Budapesten telepedett meg, de nyaranként továbbra is járt Nagybányára festeni. Közben a rézkarcolást is megtanulta Kubinyi Sándor magániskolájában.
Első jelentős kiállítása Budapesten volt az Ernst Múzeumban. 1941-től 1949-ig alakrajzot tanított a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Az alkotói munkát haláláig folytatta, 1960-ban a Csók István Galériában volt gyűjteményes kiállítása, 1979-ben szülővárosában, Orosházán állított ki, 1984-ben a pápai Helytörténeti Múzeumban rézkarcait mutatta be. Boldizsár István 1977-ben szülővárosának 36 festményt ajándékozott, ebből jött létre 1979-ben az orosházi Boldizsár István Képtár (anyaga).

Bolmányi Ferenc (1904 Léva – 1990) – festőművész
Békéscsabán végzett gimnáziumi tanulmányai után a Képzőművészeti Főiskolán Róna Józsefnél tanult szobrászatot és Magyar-Mannheimer Gusztávnál festészetet. A művészetek tanulmányozásával fejlesztette tudását. Külföldi tanulmányútjai során Jugoszláviában, Olaszországban, Münchenben, Bécsben dolgozott. Hazatérése után, 1927-ben Szentendrén bérelt műtermet és a szentendrei festők (Paizs Goebel Jenő, Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Korniss Dezső, Czóbel Béla) és mások társaságában festett. Itt festette 1933-tól a Fényváros-ciklus képeit, míg Nagymaroson, majd Budapesten készültek a Robin úr és társulata képciklus festményei. Festészetét az 1950-es évektől kezdve fokozatosan a nonfigurativitás, mindent színnel kifejezni akaró érzelmi erő jellemezte. Stílusát önmaga kozmikus realizmusnak nevezte.

Csáki-Maronyák József (1910 Orosháza – 2002) – Kossuth-Díjas festőművész
Egy nagycsaládos kéményseprő 13 gyermeke közül hetedik gyermekként látta meg a napvilágot. Felsőfokú tanulmányokat Budapesten folytatott a Műegyetemen, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1929-1934), itt Rudnay Gyula volt a mestere. Főiskolás évei alatt eljutott Bulgáriába, Párizsba, Münchenbe, friss diplomásként orosházi barátaival kerékpárral ment Nápolyba.
Az 1930-as évek közepén szülővárosában dolgozott (1934-1938), 1945-től a Török utcai Művészeti Gimnáziumban tanított, majd ő lett az iskola igazgatója. 1949-ben bekerült a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol alakrajzot tanított 1956-ig. 1956-tól önálló festőként, ahogy később mondták, szellemi szabadfoglalkozásúként alkotott. Életvitelszerűen Budapesten tartózkodott, nyaranként Tihanyban festett.
1930-tól kiállítóművész. Életképeket, tájképeket, csendéleteket, portrékat festett. Erőssége volt az arcképfestés és a kolorizmus, mestere volt a lélektani portrék megalkotásának. Megörökítette a tudományos és közélet jeles egyéniségeit, köztük a SOTE rektorait, Horthy Miklóst, kortárs művészek közül ábrázolta például Móricz Zsigmondot, Kodály Zoltánt. 1951-ben rendezték meg nagy portré kiállítását, amelyért 1952-ben megkapta a Kossuth-díj kitüntetést. Számos közgyűjteményben őrzik munkáit, köztük a budapesti Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, sőt a torinói múzeum is vásárolt képeiből.

Emil Vitroel (1929-2001)– szobrászművész
1929-ben az Arad megyei Csermőn született. Művészi pályáján Soós József a Romániában élt világhírű szobrász indította el, akit élete végéig mesterének tekintett. A Bukaresti Képzőművészeti Főiskolát 1955-ben kitüntetéssel végezte. 2003-ban három fafaragványát ajándékozta az orosházi Városi Képtárnak. Szerette Orosházát. A sors úgy hozta, hogy egy nagy kiállítás után városunkban halt meg, hosszú betegség után.

Kass János (1927 Szeged-2010 Budapest) – grafikusművész
A Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult 1946 és 1949 között. A Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként 1949-től 1951-igHincz Gyula, Konecsni György és Kádár György volt a mestere. 1967-től az Iparművészeti Főiskola tipografikai tanszékén volt tanár. Az Új Írás folyóirat művészeti szerkesztője volt 1965–1973 között. Megszámlálhatatlan könyv illusztrációját készítette el, a mai középkorúak az általa illusztrált gyermek- és ifjúsági könyveken nőttek fel. 1973 óta postabélyegeket is tervezett.
Magyarországon kívül számos önálló kiállítása volt: Londonban és Anglia több más városában, Zágrábban, Torinóban, Zürichben, Sidneyben, Párizsban, továbbá Hollandiában, Belgiumban és az Egyesült Államokban. 1985-től a szegedi Kass János Galéria állandó kiállításán láthatóak jelentősebb művei. Több alkotását Orosháza városnak adományozta. A Városi Képtárban látható többek között az Ember tragédiája és a Hamlet című rézkarc sorozata.

Nicolas Muller (Müller Miklós) (1913 Orosháza – 2000 Spanyolország) – fotóművész
Kezdetben jogot és politikatudományt tanult, de érdekelték a művészetek és a szociofotózás. Mivel zsidó családban született, 25 éves korában Franciaországba menekült, ahol Brassaival és Capával dolgozott együtt. A 2. világháború kitörése után Portugáliába menekült, de letartóztatták és kiutasították. Ezután került a spanyol protektorátus alatti Marokkóba, ahol José Ortega y Gasset, a híres spanyol filozófus segített neki spanyol munkához jutni. Néhány év után az 1950-es évek végén kapott spanyol állampolgárságot.
Az 1970-es évek során az asztúriai Andrinba költözött, ahol Manuel Vicenttel szoros együttműködésben dolgozott. Több alkalommal hazalátogatott szülővárosába és számos fotót ajándékozott a Városi Képtárnak. Kiállítást is rendeztek ittneki, nem sokkal halála előtt.

Pap Gyula (1899 Orosháza – 1983) – festőművész
Gyermekéveit Orsován és Temesvárott töltötte, majd 1912-ben szüleivel Bécs környékére költöztek. 1914/15-ben beiratkozott a bécsi K. u. K. Graphische Lehr- und Versuchsanstalt grafikai intézetbe. 1917-ben behívták katonának, így tanulmányait meg kellett szakítania. 1920–1923 között Weimarban a Walter Gropius által vezetett Állami Bauhaus művészeti iskola fémműves szakának volt hallgatója. 1923-ban Johannes Itten tanárnak hívta meg Berlinben alapított új művésziskolájába, a Moderne Kunstschuléba, ahol egészen 1934-ig oktatott. 1933 körül Moholy-Nagy Lászlóval együttműködve reklámgrafikákat készített. 1934-ben Budapesten telepedett le, az 1930-as évek második felében a Goldberger Gyár textiltervezője lett. 1949–1962 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Felesége Haulisch Lenke művészettörténész, a művész halála után Pap Gyula számos alkotását adományozta a városnak.