Gyopárosi-tó

A 5,7 hektáros vízterület csónakázásra és horgászatra is alkalmas. Átlagos mélysége 2 m. Partján nád nő, közte kiépített horgászhelyekkel. Hínár nincs a vízben. Halállománya zömmel pontyból, kárászból és keszegfélékből áll.

A Gyopáros tó vizének és iszapjának gyógyító ereje csúzos és köszvényes bántalmak esetében már a múlt évszázad elejétől ismert. Az Alföld szomszédos községeinek és tanyáinak a népe használja.

Nyaranként, munkaidő után számos szekérrel érkeztek a betegek, hogy a tó vizében és annak partja szélén ásott gödrök iszapjában gyógyítsák magukat. A betegek és hozzátartozóik részben sátrakban tanyáztak, részben pedig a közeli tanyákon és községekben helyezkedtek el, erre alkalmas épület hiányában.

A Gyopáros tóban történt feltűnő gyógyulások az orvosok figyelmét is felkeltették.
A múlt század hetvenes éveiben már ők is küldtek ide betegeket, úgy, hogy ezeknek száma évente több százra emelkedett. A nép a tavat „CSODATÓNAK” kezdte nevezni.

Gyopáros az alföldi és részben a tóparti klíma besorolásába tartozik. Jellegzetessége a nagy téli és nyári, éjszakai és nappali hőmérsékletingadozás. Éghajlati adataiból kiderül, hogy a napfényes órák száma nagy, a levegő páratartalma kicsi és a csapadék mennyisége az országos átlaghoz viszonyítva alacsony. Így ez a terület ingerklímának tekinthető, mely rendkívül alkalmas vérszegény városi gyermekek felerősítésére, edzőtáborok, vándortáborok kialakítására, üdülésre, főleg fizikai munkával foglalkozó dolgozók felfrissítésére.