Árpád-kori templom

Az őriszentpéteri katolikus templom pontos alapí­tási időpontját nem ismerjük, de a stíluskritikai megfontolások alap­ján a XIII. század második negye­dére tehető.

A XIII. századi tég­latemplom lényegében a mai hajóval és toronnyal volt azonos. Szentélye félköríves záródású volt, melynek ívét a padlózatnak az 1975-81-es régészeti kutatások utáni helyreállítása jelzi is. Az eredeti épületből maradt fenn a to­rony, a díszes déli kapu, az abla­kok és a gazdagon ékesített pár­kányzat. A XV. században készült a jelen­legi szentély, északi falában a szentségházzal, és a kettős lép­csőzésű, pilléres kiugrású dia­dalív.

A török előrenyomulásával a templomot erősséggé tették. Körbeárkolt sáncfalat emeltek helyben égetett téglából. 1570 körül az Őrség népe földesurait, a Batthyányakat követve református hitre tért át. A freskókat Őriszentpéteren is lemeszelték, s helyükre, a belső falakra a Károli Gáspár-féle bibliafordításból való idézetek kerültek.

A templom 1732-es visszakerülését a római egyházhoz barokk stílusú belső átalakítás követte.