A vár köveit a falu 18. századi újjáépítésekor széthordták, helyére már csak a terepformák, árkok emlékeztetnek. Lak település első említése az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékből származik. Egyházának papja ekkor Pál, a gyülekezet 40 kisdénár egyházi adót fizetett. 1387 után a Kanizsaiak szolgálataikért újabb adományokat kaptak Zsigmond királytól, a központjuktól északra fekvő Gele, Lak és Sziget helységeket.
Lak várát 1464-ben említik először, mint akkor Thúz János birtokát. Valószínűsíthető, hogy a várat Thúz Péter somogyi alispán, Újlaki Miklós familiárisa építtette még az 1440-es évek elején. 1449-ben Lak felett a Bő-nemzetségből származó Laki Thuz, Létai és Szecsényi családok egyezkednek. Lak plébániatemploma 1456-ban Szent Bertalan tiszteletére lett felavatva.
Laki Thúz János igazi reneszánsz főúrként elegáns rezidenciává építette ki. 1466-ban Galeazzo Sforza milánói hercegtől hat építészt, illetőleg Raguzából mérnököket, kőfaragókat és asztalosokat kért.
1484-ben Mátyás király Lak várát fiának, Corvin Jánosnak adományozta Laki Thuz János hűtlensége miatt. Ezt II. Ulászló is megerősítette, mikor a Laki Thuz örökösök(Alfonz és Mátyás) visszakérték a várukat.
1490-ben "Castellum Lak" néven szerepel azon oklevélben, melyen Corvin János Páka Antalnak és Ferencnek átadta.
1500-ban a fehérvári káptalan Corvin Jánost és annak fimilliárisát, enyingi Török Imrét iktatta be a vár birtokába. Miután Corvin János visszavonult Horvátországba, Török Imre igazgatta birtokait. Az ő legidősebb lányának kezével jutott Héderváry Ferenc Lak tulajdonába.
1522 február 22-én II. Lajos király a Nándorfehérvárat az előző évben gyáván elvesztő Héderváry Ferenctől elkobozta és Bucsányi Korláthkői Péternek, Komárom megye főispánjának adományozta. Korláthkői Péter a 1526-ban a mohácsi csatában elhunyt, de Lakvár még egy ideig özvegye birtokolta I. Ferdinánd engedélyével. Szapolyai János Bakits Pálnak adományozta, akitől Török Bálint foglalta el ostrommal. Az eseményről Martonfalvi deák feljegyzései maradtak fenn: "...azután megszállá valójában Lak várát, sok ideig vitatta, mert erős és megtakart ház vala...az bányászok az kőfal alá raktak vala puskaport. Elijednek a várbeliek, szót adnak a várból, hogy megadják, csak békével bocsássák el őket.". Török Bálintot I. Ferdinánd megerősítette birtoklásában. Érdekesség, hogy a két viaskodó főúr pártot cserélt, Török Bálint szapolyai pártjára állt, míg Bakits Ferdinándéra. Bakits a szerencsétlen 1537-es Katziáner féle hadjáratban életét vesztette (lásd diakovári csata).
Török Bálintot 1541-ben Szulejmán a Héttoronyba záratta, ezért I. Ferdinánd híve Várady Pál esztergomi érsek Török feleségétől elvette és Báthory Andrásnak adományozta 1542-ben. Ez ellen Korláthkői Péter lányai tiltakoztak, mire az érsek visszajutatta nekik 1548-1549-ben. Így a Székely és a Nyáry család lett ideiglenes tulajdonosa.
A törökök már 1540-től támadták a környéket, 1543-ban Martonfalvi deák felesége menekült a várba a törökök elől. 1546-ból ismert az őrség létszáma: 12 lovas és 16 gyalogos. Az 1546-os országgyűlés kimondta, hogy a király elsősorban Tihany, Dombó, Kaposújvár, Somogyvár, Lak, Sziget várairól gondoskodjék. A híres törökverő Magyar Bálin 1551-ig lehetett a vár kapitánya, Naszuh ben Abdullah a feljelentésében laki várkapitánynak nevezte Magyar Bálintot (minden bizonnyal nem állandóan tarózkodott az erősségben, mert Fonyód és Szigliget is az ő irányítása alatt állt). 1553-ban Magyar Bálint jelenti Nádasdy Tamás nádornak, hogy "a törökök Lak és Somogyvár alatt portyáztak s Lakról még a kapuőrzőket is elvitték."
1550-ben Tahy Ferenc előbb a várat, majd 1559-ben ő és neje, Zrínyi Ilona a vár tartozékait is megvették 1200 forintért.
1555-ben mint castrum-ot Baracskay (más forrásokban Derecskey) Pál birtokaként említik, de ebben az évben Dervis pécsi bég csapati elfoglalják és megerősítik. 1567-ben Husszein segesdi bég a kanizsai végváriak tőrbecsalásáért jutalmul hűbérbirtoknak kapja Lakot. Egy 1568-as zsoldjegyzék szerint 138 fő volt a török őrség. 1588-ban Hüszein bég ziamet birtoka, bár 1559-ben - kettős, török-magyar birtoklásnak köszönhetően - még Tahy Ferenc is Lak földesuraként szerepelt.
Az 1566-1577 közötti időszakban a Kanizsa előtti térséget a Balatonra támaszkodva a Kéthely - Csákány — Szőcsény - Szenyér — Kiskomár — And - Botszentgyörgy — Mórichely — Keresztúr végvár vonal biztosította a török ézen lévő Lak — Segesd — Berzence — Babócsa török végvárvonallal szemben.
1592-ben egy rövid időre magyar kézere került. 1599 őszén a magyar csapatok visszafoglalták Bolondvárral együtt, a vár élére Szentgrót örökös urát, Hagymássy Kristófot nevezték ki. 1600-ban újra török kézben van, mert a Budáról Kanizsa ellen vonuló török sereg a kiürített várat birtokba vette. 1603-ban a török őrség elmenekült Nádasdy Ferenc és Kollonitsch csapatai elől. A várba most nem került őrség, csak a szintén visszafoglalt Bolondvárba. 1628-29-ben 89 fő volt a török őrség.
1651. november 23-án éjjel a komári és keszthelyi végváriak rajtaütöttek Lakon. Túros Miklós komáromi hadnagy jelentette Batthyány I. Ádámnak hogy levágták „az sorompót" és innen marhákat vittek el.
1661-ben a magyarok csapatok ostromolják. 1664-ben Evlia Cselebi úti leírásában szerepel, miszerint "igen nagy és erős vár". Gyulaffy György, akinek felesége Tahy leány volt, 1678-ban elzálogosítja tulajdonrészét Gorup Ferenc győri prépostnak. 1686-ban a törökök harc nélkül ürítik ki. A zálogokat kiváltván a Jankovics család kezére kerül, és az övék marad az 1800-as évekig.
A 17. század végén Lak összeírásánál szerepel: "arx deserta antiqua Lak" vagy "arx diruta", vagyis a rom várat említik. 1700 körül Lack Schloss néven van róla feljegyzés.
Érdekesség: Berzsenyi Dániel 1810.január 20-án a laki-hídon balesetet szenvedett. Midőn Pestre indulván Szemere Pálhoz (verseinek sajtó alá rendezése ügyében), a hidon kocsijával felborult. Berzsenyi megsérült, ezért nem folytatta útját.
1812-ben a helységet Nagylak-ként említik, ahol "még most is láthatók egy kastély eléggé magas romjai, melyből - jóllehet egy hatalmas nádas vette körül - földalatti út vezetett... a szomszédos Kupa vezér várába."
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Lak várát 1464-ben említik először, mint akkor Thúz János birtokát. Valószínűsíthető, hogy a várat Thúz Péter somogyi alispán, Újlaki Miklós familiárisa építtette még az 1440-es évek elején. 1449-ben Lak felett a Bő-nemzetségből származó Laki Thuz, Létai és Szecsényi családok egyezkednek. Lak plébániatemploma 1456-ban Szent Bertalan tiszteletére lett felavatva.
Laki Thúz János igazi reneszánsz főúrként elegáns rezidenciává építette ki. 1466-ban Galeazzo Sforza milánói hercegtől hat építészt, illetőleg Raguzából mérnököket, kőfaragókat és asztalosokat kért.
1484-ben Mátyás király Lak várát fiának, Corvin Jánosnak adományozta Laki Thuz János hűtlensége miatt. Ezt II. Ulászló is megerősítette, mikor a Laki Thuz örökösök(Alfonz és Mátyás) visszakérték a várukat.
1490-ben "Castellum Lak" néven szerepel azon oklevélben, melyen Corvin János Páka Antalnak és Ferencnek átadta.
1500-ban a fehérvári káptalan Corvin Jánost és annak fimilliárisát, enyingi Török Imrét iktatta be a vár birtokába. Miután Corvin János visszavonult Horvátországba, Török Imre igazgatta birtokait. Az ő legidősebb lányának kezével jutott Héderváry Ferenc Lak tulajdonába.
1522 február 22-én II. Lajos király a Nándorfehérvárat az előző évben gyáván elvesztő Héderváry Ferenctől elkobozta és Bucsányi Korláthkői Péternek, Komárom megye főispánjának adományozta. Korláthkői Péter a 1526-ban a mohácsi csatában elhunyt, de Lakvár még egy ideig özvegye birtokolta I. Ferdinánd engedélyével. Szapolyai János Bakits Pálnak adományozta, akitől Török Bálint foglalta el ostrommal. Az eseményről Martonfalvi deák feljegyzései maradtak fenn: "...azután megszállá valójában Lak várát, sok ideig vitatta, mert erős és megtakart ház vala...az bányászok az kőfal alá raktak vala puskaport. Elijednek a várbeliek, szót adnak a várból, hogy megadják, csak békével bocsássák el őket.". Török Bálintot I. Ferdinánd megerősítette birtoklásában. Érdekesség, hogy a két viaskodó főúr pártot cserélt, Török Bálint szapolyai pártjára állt, míg Bakits Ferdinándéra. Bakits a szerencsétlen 1537-es Katziáner féle hadjáratban életét vesztette (lásd diakovári csata).
Török Bálintot 1541-ben Szulejmán a Héttoronyba záratta, ezért I. Ferdinánd híve Várady Pál esztergomi érsek Török feleségétől elvette és Báthory Andrásnak adományozta 1542-ben. Ez ellen Korláthkői Péter lányai tiltakoztak, mire az érsek visszajutatta nekik 1548-1549-ben. Így a Székely és a Nyáry család lett ideiglenes tulajdonosa.
A törökök már 1540-től támadták a környéket, 1543-ban Martonfalvi deák felesége menekült a várba a törökök elől. 1546-ból ismert az őrség létszáma: 12 lovas és 16 gyalogos. Az 1546-os országgyűlés kimondta, hogy a király elsősorban Tihany, Dombó, Kaposújvár, Somogyvár, Lak, Sziget várairól gondoskodjék. A híres törökverő Magyar Bálin 1551-ig lehetett a vár kapitánya, Naszuh ben Abdullah a feljelentésében laki várkapitánynak nevezte Magyar Bálintot (minden bizonnyal nem állandóan tarózkodott az erősségben, mert Fonyód és Szigliget is az ő irányítása alatt állt). 1553-ban Magyar Bálint jelenti Nádasdy Tamás nádornak, hogy "a törökök Lak és Somogyvár alatt portyáztak s Lakról még a kapuőrzőket is elvitték."
1550-ben Tahy Ferenc előbb a várat, majd 1559-ben ő és neje, Zrínyi Ilona a vár tartozékait is megvették 1200 forintért.
1555-ben mint castrum-ot Baracskay (más forrásokban Derecskey) Pál birtokaként említik, de ebben az évben Dervis pécsi bég csapati elfoglalják és megerősítik. 1567-ben Husszein segesdi bég a kanizsai végváriak tőrbecsalásáért jutalmul hűbérbirtoknak kapja Lakot. Egy 1568-as zsoldjegyzék szerint 138 fő volt a török őrség. 1588-ban Hüszein bég ziamet birtoka, bár 1559-ben - kettős, török-magyar birtoklásnak köszönhetően - még Tahy Ferenc is Lak földesuraként szerepelt.
Az 1566-1577 közötti időszakban a Kanizsa előtti térséget a Balatonra támaszkodva a Kéthely - Csákány — Szőcsény - Szenyér — Kiskomár — And - Botszentgyörgy — Mórichely — Keresztúr végvár vonal biztosította a török ézen lévő Lak — Segesd — Berzence — Babócsa török végvárvonallal szemben.
1592-ben egy rövid időre magyar kézere került. 1599 őszén a magyar csapatok visszafoglalták Bolondvárral együtt, a vár élére Szentgrót örökös urát, Hagymássy Kristófot nevezték ki. 1600-ban újra török kézben van, mert a Budáról Kanizsa ellen vonuló török sereg a kiürített várat birtokba vette. 1603-ban a török őrség elmenekült Nádasdy Ferenc és Kollonitsch csapatai elől. A várba most nem került őrség, csak a szintén visszafoglalt Bolondvárba. 1628-29-ben 89 fő volt a török őrség.
1651. november 23-án éjjel a komári és keszthelyi végváriak rajtaütöttek Lakon. Túros Miklós komáromi hadnagy jelentette Batthyány I. Ádámnak hogy levágták „az sorompót" és innen marhákat vittek el.
1661-ben a magyarok csapatok ostromolják. 1664-ben Evlia Cselebi úti leírásában szerepel, miszerint "igen nagy és erős vár". Gyulaffy György, akinek felesége Tahy leány volt, 1678-ban elzálogosítja tulajdonrészét Gorup Ferenc győri prépostnak. 1686-ban a törökök harc nélkül ürítik ki. A zálogokat kiváltván a Jankovics család kezére kerül, és az övék marad az 1800-as évekig.
A 17. század végén Lak összeírásánál szerepel: "arx deserta antiqua Lak" vagy "arx diruta", vagyis a rom várat említik. 1700 körül Lack Schloss néven van róla feljegyzés.
Érdekesség: Berzsenyi Dániel 1810.január 20-án a laki-hídon balesetet szenvedett. Midőn Pestre indulván Szemere Pálhoz (verseinek sajtó alá rendezése ügyében), a hidon kocsijával felborult. Berzsenyi megsérült, ezért nem folytatta útját.
1812-ben a helységet Nagylak-ként említik, ahol "még most is láthatók egy kastély eléggé magas romjai, melyből - jóllehet egy hatalmas nádas vette körül - földalatti út vezetett... a szomszédos Kupa vezér várába."