Skanzen

A szabadtéri néprajzi múzeumok első példája a stockholmi „Skanzen” megnyitása 1891-ben. Magyarország öt évvel később, az ezredéves országos kiállítás Néprajzi Falujának felépítésével belépett az európai véráramba. Sajnos a „millenniumi falu” csak fél évig létezett, majd elbontásra került. Zalaegerszegen 1968-ban nyílt meg a Göcseji Falumúzeum, Szombathelyen 1973-ban a Vasi Múzeumfalu, miközben Szentendrén is megkezdődött a Szabadtéri Néprajzi Múzeum építése.

Az ópusztaszeri gyűjtemény tervezését 1973-ban, telepítését 1979-ben indította el Dr. Juhász Antal néprajzkutató. A telepítés fő törekvése az volt, hogy a Dél-Alföld mezővárosi és tanyai portái, népi építészetének jellegzetességei kerüljenek bemutatásra. A telepítési tervek a XIX. század közepétől az 1930-as évek végéig terjedő időszak bemutatását célozták, a berendezés a XIX-XX. század fordulója és az 1940-es évek közötti tárgykultúrát mutatja.

A bemutatott táj, a Dél-Alföld parasztságának nagyobb része a XX. század elején városokban és e települések tágas határában épített tanyákon élt. Tanyák ezrei ülték meg a nagyobb települések határát, de a tanyás gazdálkodás a környékbeli legnagyobb birtok, a Pallavicini uradalom haszonbérbe adott földjeire is kiterjedt az 1850-80-as évektől.

A gyűjtemény házai között járva a látogatók részesei lehetnek az egykori paraszti világnak, „élő skanzen” vár mindenkit. A népviseletbe öltözött tanyagazdák bemutatják eleink életmódját, találkozhatnak a két világháború közötti időszak jellegzetes figuráival, a csendőrrel, a juhásszal. A tanyai iskolában előzetes bejelentkezéssel lehetőség van részt venni egy múltidéző tanórán, hétvégenként megkóstolhatják a Park kemencés finomságait.

A Szatócsbolt egyedi kézműves termékekkel, korabeli édességekkel, finomságokkal várja minden nap a látogatókat.