Tájház

A kis ónodi néprajzi gyűjteménynek a Sajó mente egyik legszebb népi műemléke ad helyet.

Állandó kiállítás:
-lakóház: házbelső, életmód, használati eszközök, bútorok
-fazekas mesterség: kulacsok, pálinkás butéliák, korsók
-ónodi téglagyűjtemény

A tájház 1880-ban épült. A mestergerendán 1880. május 7. felírás olvasható. Eredeti tulajdonosa Markovics Károlyné sz. Egri Anna. Őt megelőzően szüleié: Egri Jánosé és feleségéé Varga Borbáláé volt, akik vásárlás útján jutottak a házhoz, 1978-ban az ónodi Községi Tanács kezelésébe került.

1981-ben eredeti állapotának megfelelően tatarozták. Ennek tervét és műszaki irányítását Noll Tamás és Thona Ágnes építészmérnökök társadalmi-munkában, a beruházást az Országos Műemléki Felügyelőség és B.A.Z. Megyei Idegenforgalmi Bizottság támogatásával a Községi Tanács, a kivitelezést a helyi Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet végezte. Az 1982-ig elhelyezett berendezési tárgyakat a község lakossága ajándékként adományozta. A tárgyakat Utry Attila által szervezett és jelenleg is patronált. Honismereti Munkaközösség keretében Ágoston István és Barázda Eszter, lelkes támogatókkal gyűjtötték össze.

Északi háztípus, mely eredetileg az egyhelyiséges, belső fűtésű kemencés lakóház előbb nyitott, majd később zárt előtérrel bővülő formájából alakult ki. Háromhelyiséges alaprajzi egység jellemzi: a lakószoba és a kamra, ahová a kettő között kialakított előtéren - pitvaron - át lehet bejutni. A lakószobának és kamrának a szabadba ajtója nem nyílt. A háromhelyiséges alaprajzi egységet, az utóbbi két évszázad építkezéseivel megegyezzen - az istállóinak lakóépülethez való egybeépítésével bővítették. Közös tetőszék alatt helyezkedik el, bejárata az udvarról nyílik.

Tetőzete, szarufás kakasülős szerkezet. Tetőformája: nyeregtető, mely déli végén kontyolt, északi végén felül csapott, jellegzetes oromzattal. Ezt az északi oromzatot paticsfal alkotja, melyből középen kb. 3m2-nyi lesarkított négyzet alakú terület tapasztatlan, a padlástér szellőztetése végett. A patics-oromzat egy méter vissza-ugrást mutat a homlokzattól. Fedésre nádat használtak. A deszkavázas kémény, kívül szintén náddal borított, deszkatetővel ellátott. A mennyezet gerendáit középen, hosszirányban, belül végig futó mestergerenda tartja. Tornác nincs, az eresz szélesebben kiül".

A ház alapja kő, alapterülete 80 m2. A falak vályogból készültek, tapasztással simítva, kívül-belül mésszel fehérre meszelve.

A szobát három ablak világítja meg. Kettő a homlokzaton szimmetrikusan helyezkedik el, egy pedig az udvar felé néz. A fűtést a konyhából táplálható boglya-kemence biztosítja, amely a szobát sarkában áll és ül, padka veszi körül.

A konyha vagy pitvar szabadkéményes. A bejárati ajtón kívül a szobába és kamrába vezető ajtó tagolja, valamint a rajta is keresztül futó mestergerenda, mely elválasztja a szabadkémény építményétől. A szabadkémény deszkavázú és tapasztott, padlásfeljáró-nyílás is található benne. A szobát fűtő kemence konyhai ajtója előtt főző-padka látható hamus-lukkal. Asztalszerű felületet képeztek ki, amelyen nyílt tűzön lehetett főzni. Tároló helyiségként használt kamra, a konyhából nyílik.

Az udvar felé kisméretű ablaka van. A gerendára kamrarúd van erősítve. Az istálló közös alaprajzi egységben, egy tető alatt van a lakóházzal. Kisméretű ablak világítja meg. Kisebb mint a kamráé. Ide épült a jászol, mely az állatok etetését szolgálta. A kamra felöli falán kis fali-fülke, vakluk látható. A lakó-helyiségek padlózata döngölt, tapasztott föld. Az utca felöl fonott sövénykerítés készült.