Református templom

A település neve 1270-ben merül fel, 1330-ban Czudar Péter, birtokos ura várfallal vette körül templomát (ez a család építtette várát is). 1332-ben egyháza volt. Zsigmond király (1387-1437) városi rangot adott neki. Lakossága a XVI. század második felében reformátussá lett. 1582-ben a török felégette a várost és a várat is.

Az elpusztított város hamar kiheverte a pusztítást, 1603-ban református lelkésze volt. Később az ónodi egyház nagy pártfogója, I. Rákóczi György fejedelem öt harangot adományozott a református egyháznak. Az ismételt török támadások sok kárt tettek a városban. De életképességét bizonyítja, hogy az 1681. évi soproni országgyűlés artikuláris helynek jelölte ki Ónodot a reformátusok számára. A legnagyobb pusztulás 1688-ban érte, amikor a Thökölyvel szövetkezett török hadak teljesen felégették. Ennek ellenére 1696-ban jelentették, hogy kis református fatemplom áll Ónodon. Az 1754-es canonica visitatiós jegyzőkönyvbe bejegyezték, hogy a fatemplomot 1753-ban renoválták, és fatornyáról is említést tettek.

A Türelmi Rendelet után, 1785-95 között épült a copf stílusú templom, nyugati homlokzata előtti 32 m magas tornyát 1828-ban emelték. A belső mennyezete sík, vakolt és festett, a karzatok alja csehsüveg boltozatos. A körömi mezőn tartották a híres ónodi országgyűlést 1707-ben. Ezen mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását. Ónodon született 1600-ban Lorántffy Zsuzsánna, aki I. Rákóczi György fejedelem feleségeként igen nagy jótevője volt református egyházunknak és a Sárospataki Kollégiumnak.

Ónodon született Dálnoki Nagy Sámuel, aki az 1800-as évek elején ismert költő volt. Itt született szendrői gr. Török Lajos leánya, Török Sophie Antónia, aki később Kazinczy Ferencné lett. Itt született Werner Gyula író és politikus.
1578-ban Muhiban református lelkész működött, de ott ma nincs református egyház.