Alsóperei templomrom

Olaszfalu Nyugat-Magyarországon, a Közép-dunántúli régióban, azon belül Veszprém megyében, a Bakony hegységben a 82. számú főútvonal mentén fekszik. Veszprém városától 20 km-re, a szomszéd megye központjától, Győrtől 60 km távolságra van. A Balatontól 35 km-re, míg Budapesttől 120 km-re található. Településrészei Alsópere és Felsőpere.

Olaszfalu Árpád-kori alapítású község. A falu nevének eredete: III. Béla király 1182-ben Franciaországból cisztercita szerzeteseket telepített Zircre, akinek két jobbágyfalut adományozott, Sault (a mai Sólyt) és egy másik ismeretlen nevű falut (ez lehetett a mai község határában lévő Kőkút és ennek környéke). A szerzetesekkel francia (vallon) kőfaragók és más mesteremberek is jöttek. Mivel a délszlávok (a Kőkút eredeti lakói) nyelvében a francia “vlaszi”, ebből a vallonok telepe Ulaszi, majd Olaszi és végül Olaszfalu lett. Első írásos emléke 1488-ból származik, amelyben a falut “Olaszfalwa-nak” írták. Alsópere a Nádasdy család egykori birtoka, vadgazdálkodási központja volt, nagy gonddal kialakított angolkertje előkelő pihenőhelynek számított.

Figyelemre méltó, hogy Zirctől mintegy 10 km-rel délkeletre, Alsópere puszta mellett, Zirccel egyező méretű Árpád-kori templom romja áll az erdőben. A felszín fölé csak északi, 80 cm vastag falának kb. 5 méter hosszú szakasza emelkedik, de a keletelt, íves szentéllyel záródó templom alaprajza a terepen egyértelműen felismerhető. Hajójának külső mérete 8 X 15 méter, amelyhez 7 méter átmérőjű apszis csatlakozik. A rom körül nagyjából 30 méteres átmérővel épített körítőfal látszik, amelynek déli oldalán mély árok húzódik, észak felé pedig lakóházak helye látszik.

A település a középkori okleveles adatokból ismert Perével azonosítható. Első említésekor, 1290-ben a Rátót nemzetség birtoka volt, amelyet Csák-nembeli Márk fiai: István és Péter vettek meg a már tulajdonukban levő Tés falu mellé. A felsorolt szomszédok, a Szalók nemzetségbeli Balaiak, a zirci apát és a fehérvári keresztesek, valamint a fehérvári káptalan az oklevélben említett Perét, Tés, Rátót, Bála, Olaszfalu és Bakonynána közé lokalizálja. A falu később a Csákok építette Bátorkő uradalmához tartozott.

1290 előtti birtokviszonyait nem ismerjük. A Rátót nemzetség kaphatta királyi adományként a törzsbirtok Rátóttal határos Perét, de vásárolhatta is azt. A település temploma az előző feltevést támasztja alá. Elképzelhető, hogy Pere a zirci királyi udvarházhoz tartozó falu volt, s ott korai építésű templom állott. Történetkutatásunk lehetségesnek tartja ugyanis, hogy a királyi udvarhelyekhez nem csak egy kápolna tartozott, ahogy ezt Pécsvárad esetében feltételezi Győrffy György. A perei templommal kapcsolatban bizonyítékokat — Zirchez hasonlóan — csak teljes igényű régészeti feltárás adhatna. Ennek remélhető megtörténtéig meg kell elégednünk feltételezéssel.

A templomromot legkönnyebben úgy érhetjük el, ha a pusztáról Bakonynánára vezető kocsiúton indulunk el. Amint a jobbról telepített fenyvest elhagyjuk, kb. 200 méter után az út jobboldalán keletre egy dombos, szántatlan terület van, amelyet szérűnek használnak és kavicsgödrök vannak rajta. Keleti irányban átmegyünk a dombon, s az alatta elterülő kaszálón át egyenesen az erdőbe. Ennek szélétől kb. 150 méterre dombos részen áll a templomrom. A keletelt, egyhajós, félköríves szentélyű templomból ma már csak az északi hajófal nyugati felén áll egy mintegy 3 méter magas falrészlet. A templom körül volt temetőt sajnos megbolygatták, megásták, de temető kerítőfalának vonulata kivehető a felszínen.