Görög katolikus templom

A Rákóczi-szabadságharc után érkezett nagyobb létszámú görögkatolikus népesség a faluba, akik először egy fatemplomot építettek maguknak. Az 1730-as években viszont átvették a romosan álló, középkori eredetű, egykor református templomot, amelynek volt tornya is.

Az 1747-es összeírásban falazott, zsindellyel fedett és kényelmes templomként írják le, az 1751-es kánoni látogatás alkalmával pedig kőből épült, magas és szép toronnyal ellátott épületként jellemzik. Azt is megtudjuk, hogy a templomot Olsay Mihály áldotta meg, antimenzionja Bizánczy püspök idejéből származott. 1893-ban a régi templomot lebontották, helyén egy új, nagyobb templomot építettek, amelyet 1895-ben szenteltek fel. 1950-ben karzat épült, a megújított belsőt 1951-ben szentelték meg. A templom stílusához igazodó homlokzati tornya csak az ezredforduló után nyerte el végleges formáját. Teljes ikonosztázionját Gergely József tervezte és faragta, képeit Pikó László festette az 1990-es években.

A nyírpilisi parókiát 1712 körül, a falu újratelepítése során alapították. Első fatemplomát a közösség önerőből építette, tornyos és zsindellyel fedett építmény volt, a szükséges felszereléssel ellátva. A romos fatemplom helyett téglából épített újat a közösség, melynek felszentelésére 1802-ben kértek engedélyt a munkácsi püspöktől. 1904-ben a hívek a Rétay és Benedek Műintézettel ikonosztáziont építtettek. 1942-ben a templomot bővíteni akarták, 1947-ben a mennyezetet le kellett bontani, 1954-ben tatarozás volt. Ekkor bonthatták le az ikonosztáziont, az új falképeket Szegedi Molnár Géza festette. Az egyházközség önállósága megszűnt.