Nyíregyházán a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) Nyíri Szakaszmérnökségének épületében található Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Történeti Gyűjtemény, mely e vidék vízgazdálkodásának tárgyi és írott emlékeit őrzi.
1962-ben tájegységi múzeumok létesítését rendelte el az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Miután a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság (ma: Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság) vezetése megalapította a gyűjteményt, a Nyírvíz Palotában – a Nyírvíz Szabályozó Társulat 1914-ben épült egykori székházában – megkezdték a gyűjtő és rendszerező munkát. 1988-ban az igazgatóság Móricz Zsigmond úti épületében – jelenlegi helyén – lelt otthonra a gyűjtemény. Egy évvel később állították ki a szakgyűjtemény működési engedélyét.
Az évtizedek alatt összegyűjtött anyagot – a vízügyi múlt megannyi emlékét – érdeklődéssel fogadják a látogatók. A gyűjteményben sok a kuriózum: az 1800-as évek végén kiállított eredeti mérnöki oklevelek mellett neves vízügyi szakemberekről, igazgatókról, miniszteri biztosokról festett olajképek is láthatók. Többségük ismert korabeli portréfestő munkája.
Megtekinthetők a kitűzés és a földmérés egykori eszközei, köztük a 19. század végéről származó szintezőműszerek, teodolitok, szögprizmák. Maketteken mutatják be az istrángos cölöpverőt és az utolsó hajómalmot, amely a Szamoson működött. A kubikos talicska és a kordély modellje felidézi azt a nehéz fizikai munkát, melyet azért végeztek elődeink, hogy mederbe tereljék és gátak között tartsák a vizeket.
Számos, főleg vízügyi vonatkozású érme is látható gyűjteményben. Igen értékes a Felsőszabolcsi Tiszai Árvízmentesítő és Belvízlevezető Társulat bronzérme, melyet 1896-ban, az Ezredéves Országos Kiállításon nyertek el; továbbá a Vásárhelyi Pál Emlékérem, amely a honfoglalás 1100. és a Tisza-szabályozás megkezdésének 150. évfordulójára készült.
Régi irodai eszközöket is kiállítottak: mechanikus számológépet a 19. század második feléből, logarléceket, tintatartókat. A hírközlés kellékei, melyek a vízrajzi észlelési adatok továbbítását segítették, fejlődésük folyamatában láthatók itt. A térképek rajzolásához használt eszközök (tuskihúzók, csőtollak, körzők, léptékvonalzók) is megtekinthetők a vitrinekben.
A tervtárban őrzik a Tisza, Szamos, Túr, Kraszna folyók, belvízlevezető csatornák, műtárgyak, szivattyútelepek kiviteli tervdokumentációit. A fotótárban korabeli fényképfelvételeken követhetjük nyomon – többek között – a szivattyútelepek, zsilipek építési munkálatait, a nagy árvizek okozta pusztításokat és az újjáépítést.
Értékes darabjai az 1700 kötetes múzeumi műszaki könyvtárnak a Vízügyi Közlemények szakfolyóirat bekötött példányai, az 1880-as évek végétől napjainkig. Neves vízügyi szakemberek életrajzi adatai, monográfiák, térképek állnak a kutatók rendelkezésére, kiváló forrásanyagként szakdolgozatokhoz, pályázatokhoz, különböző témájú kutatásokhoz.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
1962-ben tájegységi múzeumok létesítését rendelte el az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Miután a Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság (ma: Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság) vezetése megalapította a gyűjteményt, a Nyírvíz Palotában – a Nyírvíz Szabályozó Társulat 1914-ben épült egykori székházában – megkezdték a gyűjtő és rendszerező munkát. 1988-ban az igazgatóság Móricz Zsigmond úti épületében – jelenlegi helyén – lelt otthonra a gyűjtemény. Egy évvel később állították ki a szakgyűjtemény működési engedélyét.
Az évtizedek alatt összegyűjtött anyagot – a vízügyi múlt megannyi emlékét – érdeklődéssel fogadják a látogatók. A gyűjteményben sok a kuriózum: az 1800-as évek végén kiállított eredeti mérnöki oklevelek mellett neves vízügyi szakemberekről, igazgatókról, miniszteri biztosokról festett olajképek is láthatók. Többségük ismert korabeli portréfestő munkája.
Megtekinthetők a kitűzés és a földmérés egykori eszközei, köztük a 19. század végéről származó szintezőműszerek, teodolitok, szögprizmák. Maketteken mutatják be az istrángos cölöpverőt és az utolsó hajómalmot, amely a Szamoson működött. A kubikos talicska és a kordély modellje felidézi azt a nehéz fizikai munkát, melyet azért végeztek elődeink, hogy mederbe tereljék és gátak között tartsák a vizeket.
Számos, főleg vízügyi vonatkozású érme is látható gyűjteményben. Igen értékes a Felsőszabolcsi Tiszai Árvízmentesítő és Belvízlevezető Társulat bronzérme, melyet 1896-ban, az Ezredéves Országos Kiállításon nyertek el; továbbá a Vásárhelyi Pál Emlékérem, amely a honfoglalás 1100. és a Tisza-szabályozás megkezdésének 150. évfordulójára készült.
Régi irodai eszközöket is kiállítottak: mechanikus számológépet a 19. század második feléből, logarléceket, tintatartókat. A hírközlés kellékei, melyek a vízrajzi észlelési adatok továbbítását segítették, fejlődésük folyamatában láthatók itt. A térképek rajzolásához használt eszközök (tuskihúzók, csőtollak, körzők, léptékvonalzók) is megtekinthetők a vitrinekben.
A tervtárban őrzik a Tisza, Szamos, Túr, Kraszna folyók, belvízlevezető csatornák, műtárgyak, szivattyútelepek kiviteli tervdokumentációit. A fotótárban korabeli fényképfelvételeken követhetjük nyomon – többek között – a szivattyútelepek, zsilipek építési munkálatait, a nagy árvizek okozta pusztításokat és az újjáépítést.
Értékes darabjai az 1700 kötetes múzeumi műszaki könyvtárnak a Vízügyi Közlemények szakfolyóirat bekötött példányai, az 1880-as évek végétől napjainkig. Neves vízügyi szakemberek életrajzi adatai, monográfiák, térképek állnak a kutatók rendelkezésére, kiváló forrásanyagként szakdolgozatokhoz, pályázatokhoz, különböző témájú kutatásokhoz.